Megjegyzés: A cikk régebbi (2013 február 26.), de most akadtam rá.

Az Opera Software egyik alapítótagja és korábbi vezérigazgatója, Jon Stephenson von Tetzchner hosszú idő után végre interjút adott a ComputerWorld-nek. Kifejezte csalódottságát mind az Opera Software új irányvonalát illetően, mind pedig a jelenlegi menedzsmenttel szemben.

Tetzchner 1995-ben alapította az Operát Geir Ivarsøy nevű társával együtt és a cég vezérigazgatója volt egészen 2010 január 5. napjáig. Még egy darabig a cégnél maradt stratégiai tanácsadóként, de 2011 június 24-én végleg elbúcsúzott az általa alapított Opera Software-től.

A lemondási levelében csak ennyit írt:

It has become clear that The Board, Management and I do not share the same values and we do not have the same opinions on how to keep evolving Opera.

"Világossá vált, hogy az igazgatóság, a menedzsment és én nem osztjuk ugyanazokat a közös nézeteket és értékeket és nem egyeznek a nézeteink abban, hogyan fejlesszük tovább az Operát."

Tetzchner széles körben ismert volt idealizmusáról. Ő alkotta meg és tartotta fenn az Opera munkamorálját és céges értékeit. Őszintén hitt a nyílt internetben, gyűlölte a szabadalmakat és törődött az alkalmazottaival. Nagy erőfeszítéssel harcolt az Opera Software függetlenségéért és kompromisszummentességéért. Sajnos a pénzéhes igazgatóság és a részvényesek nem mindig értettek egyet vele. A lemondása óta az Opera "áramvonalasította" önmagát számos alkalommal, néha teljes irodákat zárt be, ezzel alkalmazottakat téve az utcára. Ezen felül agresszíven pumpálták az erőforrásaikat a hirdetési üzletágba. És a közelmúltban az Opera úgy döntött, hogy kidobja a 15 éve fejlesztett Presto nevű, szabványkövetéséről, kis erőforrásigényéről, gazdag funkcionalitásáról és rugalmasságáról híres renderelőmotorját és a továbbiakban a Google által fejlesztett BSD licences Chromium birodalmát erősíti. Jon távozása olyan pletykákhoz vezetett, - amikről mi is írtunk - miszerint az Opera Software-t felvásárolják. Az igazság, hogy Jon eladta céges részesedésének nagy mennyiségét 180 és 200 millió norvég korona (közel 35 millió dollár vagyis 8 milliárd forint) értékben. Ennyi igaz a pletykákból.

Lars Boilesen vezetése alatt az Opera rekord profitot könyvelhet el, a mobilfelhasználók száma jelentősen növekedett és új szegmensekre terjedt ki. Viszont Boilesen irányítása alatt az Opera teljesen elvesztette innovatív oldalát. A jelentések szerint a korábbi kellemes atmoszféra és munkahelyi kultúra nagy része oda lett és mára embertelen körülmények uralkodnak a cégnél. Wilhelm JoysAndersen, aki az Opera Core csapatának menedzsere volt és a múlt évben mondott fel, azt nyilatkozta egy postjában a Hacker News-on, hogy a dolgozói morál soha nem látott mélypontra zuhant. Nem csoda, hogy ezek után Tetzchner megjegyezte: "Be kell vallanom, elszomorít látnom, mi történik az Operával".

A dolgozókkal szembeni kegyetlen bánásmóddal kapcsolatban hozzátette: "Nem csak a menedzsment új stratégiájával nem értek egyet, de szomorú vagyok annak láttán, hogy egy cég hogyan kezelheti így a dolgozóit. Súlyos ok kell ahhoz, hogy embereket küldjünk el. Azt hiszem egy atmoszféra, ahol sokaknak mennie kell, vagy többé-kevésbé az önkéntesség abbahagyására kényszerül, rossz hatással van az innovációkra és a dolgozókra is egyaránt. Ez nagyon messze van attól, amit én képviseltem. A dolgozók létfontosságú hajtómotorok és kritikus pontjai egy cégnek, céljai elérésében".

Az innováció hiányát a következőképpen véleményezte: "Mikor a verseny növekszik, növelni kell az erőfeszítéseinket, nem pedig csökkenteni." Tetzchner távozása óta számos befolyásos és jól ismert fejlesztő ment el a cégtől és kezdett el a Google-nek vagy a Mozillának dolgozni. Talán ez is közrejátszhatott a motorváltásban. Az Opera alapítója úgy véli, hogy a innovációkra és alapokra fordított csökkenő figyelem tönkreteszik az Opera zsenialitását.

Amikor megkérdeztük tőle, melyik részét hiányolja legjobban a menedzsmentnek, Tetzchner őszintén ezt válaszolta: "Hiányzik az Opera, mint cég és hiányzik az ottani csapat is. De az új irányvonalba, amerre a cég halad, nem tudok beleilleszkedni." Kifejtette, mit írt a búcsúlevelében. Kiderült, hogy régi viszály volt a részvényesek és a menedzsment egy része között, beleértve őt is. Tetzchner azt preferálta, hogy a céget tégláról-téglára kell felépíteni, hogy organikus növekedést lehessen elérni. A részvényesek pedig fel akarták készíteni a céget az eladásra felváráslások révén és megszorító intézkedéseket bevezetni a cégen belül.

(forrás)