Haavard blogjában megjelent egy érdekes bejegyzés, ami az Orange nevű mobilszolgáltató új termékét, a Tabbee-t mutatja be.

Egyfajta tábla PC-ről van szó, 7"-os érintőképernyővel. Van-e valami köze az Operához? Természetesen, a felhasználói felület ugyanis az Opera Devices SDK-val készült, amihez egyébként nemrég jelent meg a sok operációs rendszert támogató, egységes felhasználói felület keretrendszer. A rajta futó programok pedig nem mások, mint minialkalmazások.

Ezen felül természetesen tartalmaz egy integrált böngészőt is, szintén Opera alapokon, valamint Flash Lite támogatást is kapott, amivel Youtube videókat nézegethetünk.

Személyes véleményem, hogy a Tabbee fejlesztői finoman szólva sem hozták ki az Opera Devices SDK-ból a maximumot. Úgy is mondhatnám, hogy szerintem elég ronda lett. Mindenesetre, ahogy Haavard is fogalmaz: ez csak a kezdet. Ahogy a "felhő" (cloud) alapú szolgáltatások egyre inkább elterjednek, az ehhez hasonló megoldások jelenthetik a jövőt. Nemcsak a web szoros integrálása, hanem az egységes, szabványos programozási nyelv, a webes nyelv használata miatt.

Ma még ugyan egyszerűnek tűnnek a minialkalmazások, de hatalma a bennük rejlő potenciál. Gondoljunk csak az Opera 10.20-vel megszellőztetett függetlenedésre, vagy az olyan, mostanában formálódó technológiákra, mint a 3D megjelenítés a böngészőben, a canvas, a video és a többi HTML5 elem, a hardveres gyorsítás, és a webes nyelvek (pl. JavaScript) gyors fejlődése.

Még csak az út elején tartunk, de máris felsejlik az, amiről korábban én is vizionáltam, nevezetesen az alap operációs rendszer által futtatott böngészőmotor, ami aztán teret és formát ad a rengeteg féle, változatos funkciónalitású, a "webbel együtt lélegző" programoknak. Telefonon, tábla PC-n TV-n, laptopon, digitális képkereten, mikrohullámú sütőn, autó szórakoztató központjában, játékkonzolon, karórában, a ruhánkba integráltan, meg amit ma még nem is tudunk elképzelni. És ha még hozzáadjuk mondjuk a Linket és a Unite-ot is...

Nincs egy napja, hogy olvastam egy fórumbejegyzést az Opera 10.20 alfa közeledtéről, de a legoptimistább várakozásaimat is felülmúló sebességgel, már a mai napon kiadták! Az időzítésből és az összeállítás számából egyértelmű, hogy egy ideje már készen van a koncepció, de a megjelenéssel megvárták a végleges 10.10-et. Ez egy hivatalos alfa verzió, tehát az újítások iránt fogékonyaknak ajánlott, és minden telepítő tegye meg a szükséges óvintézkedéseket, mielőtt felteszi. A változások miatt számítson arra is, hogy egy korábbi verzió visszaállítása problémákba ütközhet, ezért inkább ne frissítsünk.

De mit is tud ez a 10.20? Nos, aki követi a blogot, már találkozhatott azzal a fejlesztői verzióval, ami a mostani kiadás alapját képezi. Ez pedig nem másról szól, mint a minialkalmazások függetlenítéséről. Egészen pontosan utóbbiak futtatásához ezentúl nincs szükség arra, hogy fusson az Opera, elegendő csupán feltelepíteni azt. Ráadásul a widgetek immár külön folyamatként futnak és külön programként települnek.

Miután megismertük a főbb vonulatokat, a részletesebb bemutatás előtt tisztáznunk kell még néhány dolgot. Biztos vagyok benne, hogy a többség (magamat is beleértve) már tűkön ülve várja a Presto 2.4-et és mindazon jóságokat, amiket ez hoz magával, nevesítve a hardveresen gyorsított VEGA-t és a Carakan JavaScript motort. Semmi kétségem afelől az Opera fejlesztői a háttérben serényen dolgoznak, de úgy tűnik, ezek a fejlesztések még nem állnak készen a bemutatásra. Amint megtudtam, hogy lesz 10.20, mindjárt gondoltam, hogy ezek még nem lesznek benne.

Ha visszatekintünk az Opera történetére, akkor azt látjuk, hogy az igazán komoly, architektúrális változások csak az X.00 és X.50-ös verziókba kerültek bele. Az X.10, X.20 és hasonló kiadások általában egy komolyabb újítást hoznak, ilyen volt annak idején a Gyorshívó (9.20), a Unite (10.10) és ilyen a mostani önálló-widget motor is. Várhatóan tehát a 10.20-ba már csak néhány apróság és hibajavítás kerül majd. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kapunk valamilyen előzetest mondjuk a 10.5-ből. Azt sem tartom kizártnak, hogy a 10.20 elég gyorsan eléri a végleges státuszt, és akkor remélhetőleg már semmi sem ment meg minket a Carakan-tól.

Ami a 10.20-ast illeti, a főbb újításokat már korábban bemutattuk, lássuk, mit fejlődött az elmúlt bő egy hónapban! Tudni kell, hogy ez a verzió a végleges 10.10-re épül, tehát elvileg kellően stabil és megbízható - természetesen az új funkciót leszámítva. Sajnos vannak is ismert hibák, amik azonban jórészt a minialkalmazásokra korlátozódnak, kezdjük tehát ezekkel:

Ismert hibák:

• a minialkalmazások mindig csak az első rendelkezésre álló ikont használják
• a Dragonfly nem mutatja a megnyitott minialkalmazásokat
• nem működnek az svg formátumú ikonok
• a Flash telepítése nem érinti a minialkalmazásokat, ha az IE az alapértelmezett böngésző
• nem működik az automatikus frissítés (csak Mac)
• az átlátszóság nélküli ikonok nem tökéletesen jelennek meg (csak Unix)
• az átlátszó hátterű minialkalmazások nem jelennek meg tökéletesen (csak Unix)
• a teljes lista a bejegyzésben

A legutóbbi technológiai előzetese az Operának ismét egy olyan újdonságot mutatott be, amely a minialkalmazásokkal kapcsolatos: ezentúl nem a böngészőben, hanem a böngészőtől függetlenül fognak futni, így szinte a normál alkalmazások szintjére kerülnek. Ez a fejlesztés biztosan nem triviális, mégis úgy tűnik, hogy az Opera rengeteg időt és energiát hajlandó fektetni a minialkalmazások fejlesztésébe, annak ellenére, hogy eddig elmaradt a várva-várt siker. A minialkalmazásokat csak nagyon kevesen használják, és a legtöbben nem látnak bennük fantáziát.

Ha megnézzük az Én Operám sorozatunk eddigi cikkeit, a legtöbben egyáltalán nem használnak minialkalmazásokat, illetve akik igen, azok is csak néhányat:

„Minialkalmazásokat nem használok, teljes az életem nélkülük is.”

„Nem használok semmilyen minialkalmazást, régebben nézegettem őket, de nem találtam semmi hasznosat, azóta pedig nem foglalkozok velük.”

„Kiegészítésekből egyedül néhány minialkalmazást használok.”

„Használsz-e minialkalmazásokat? – Nem, nincs köztük olyan, amire szükségem lenne.”

Az Opera mégis tovább fejleszti őket, láthatóan töretlen lelkesedéssel. Mi lehet az oka annak, hogy ennyire „nyomatják” a minialkalmazásokat a negatív fogadtatás ellenére is? A kérdést Haavard próbálta megválaszolni a blogján, ennek a fontosabb részeit foglaljuk most össze néhány pontban, amely esetleg rávilágíthat az Opera taktikájára a minialkalmazásokkal kapcsolatosan.

Amióta az Opera 9-ben először megjelentek a minialkalmazások (widget-ek), Andersen "rút kiskacsájához" hasonlóan állandóan kaptak hideget-meleget. Aki Opera kiegészítőket várt, az nyilván nagyot csalódott, aki pedig apró kis alkalmazásokat, az is szembesülhetett a választékbeli és használhatósággal kapcsolatos problémákkal.

Személy szerint úgy gondoltam, hogy a minialkalmazások tulajdonképpen a Unite alkalmazások előfutárai, és legfeljebb a mobilokon juthatnak komolyabb szerephez. A mai napon azonban egy meglepetés előzetes érkezett, ami arról tanúskodik, hogy az Opera komolyan számol velük PC-s környezetben is.

Ez a verzió egy úgynevezett Opera Labs kiadás, ami magyarra technikai előzetesként fordítható le. Természetesen nem stabil kiadásról van szó, nem illeszkedik sem a publikusnak szánt alfa, béta, RC sorba sem, és heti előzetesnek sem tekinthető. Ehelyett egy komolyabb újítás hivatalos demonstrációjáról van szó, amit nem tanácsos a stabil verziókra telepíteni.

Amint az a címből és a felvezetésből nyilvánvaló, a 1840-es összeállítás elsősorban a minialkalmazásokra fókuszál, azok kezelésében hoz komoly és ütős változásokat. Vegyük is sorra őket.

Független alkalmazások

Az új minialkalmazás-futtatókörnyezet lehetővé teszi a programok leválasztását az Operáról. A widget-eket továbbra is az Opera motorja futtatja majd, tehát még mindig szükség van egy telepített Operára, viszont már nem követelmény, hogy fusson is. Ezáltal a minialkalmazások tulajdonképpen platformfüggetlen programok lesznek, saját telepítési könyvtárral, saját parancsikonnal, akár saját natív ablakkerettel és külön processzusként!

Nemrég volt róla szó, hogy az Opera az Opera Devices program keretében mindenféle eszközre megpróbál internetet varázsolni, és ezek között is talán a legfontosabb a televízió. A tévét általában csak passzívan használjuk, maximum csatornát szoktunk váltani rajta, és egyébként nem sok lehetőség van az interaktivitásra. Internetezni az ember inkább a számítógépen szeret, filmet nézni viszont inkább tévében szoktunk. A két eszköz felhasználási módja teljesen különbözik egymástól, így nehéz az internetet a tévékbe csempészni, mivel az emberek - elsősorban kényelmi okokból és megszokásból - nem fogják használni, ha van egy laptop vagy egy asztali gép is a házban.

Viszont a számítógépes környezetben mostohagyereknek számító minialkalmazások (widgetek) már sokkal inkább képesek kibontakozni a tévé világában. Képzeld csak el, hogy a filmnézés közben megnyitod a Twitter widgetet a tévén, és beírod, hogy éppen mit nézel. A reklámok közben megnézheted az időjárás-előrejelzést, a megfelelő widgetben. Egy film közben utánanézhetsz egy minialkalmazással widgettel a film adatainak. Ha unalmas a műsor, bármikor átkapcsolhatsz a YouTube-ra egy widget használatával, vagy hallgathatsz zenét a webről. Ha pedig csak tévézni akarsz, a widgetek szépen háttérbe vonulnak, és nem zavarnak többé.

Az Opera a speciálisan tévékre kidolgozott alkalmazáskezelésével nagyon egyszerűen használhatóak a widgetek, és egyáltalán nem zavarják a tévézést, ha nem akarjuk. Az alábbi videóban ismét betekintést nyerhetünk az Opera koncepciójába (az előző bemutató videót itt találod).

A technológiáról bővebben a www.opera.com/tv oldalon olvashatsz.