Több, mint egy évvel ezelőtt merült fel itt a blogon egy cikksorozat megírásának lehetősége, amit nem mi, hanem ti, az olvasók jegyeztek. Számunkra is meglepő volt a pozitív reakció, amivel ezt a kezdeményezést fogadtátok. Ennek jele volt a számos elküldött cikk, amiket folyamatosan jelentettünk meg.

Egy pont után aztán telítésbe ment a téma, és a cikkek kezdtek talán kissé unalmassá válni. Na nem azért, mert rosszabbak lettek volna, mint a legelsők, egyszerűen olyan sűrűn követték egymást, hogy megszoktuk őket, és kevésbé jelentettek újdonságot.

Emiatt úgy döntöttünk, hogy egy időre jegeljük őket, ami olyan jól sikerült, hogy a legutóbbi óta is közel hét hónap telt el. Szóval mostanra remélhetőleg már mindenki ki van éhezve az újabb bemutatókra, így örömmel jelenthetem, hogy a közeljövőben újra elindítjuk a sorozatot.

Nem felejtkezünk el a nyereményjátékról sem, amiben annak idején a beküldött és megjelent cikkek szerzői vehettek részt. Minden 10. írás után terveztünk szavazást Opera ajándékokért, az első menet rendben le is ment. Természetesen nem felejtkeztünk el a többiekről sem, akik már egy újabb szavazás mezőnyét képezik. Ezúttal is elnézésüket kérjük a hiányosságért, de ami késik, nem múlik...

Vannak olyanok is, akik annak idején beküldték a maguk írását, de még mindig nem kerültek sorra. Nekik szeretnénk lehetőséget biztosítani arra, hogy akkori cikküket kiegészítsék, aktualizálják, ha jónak látják. Ebben az esetben jelezzék nekünk szándékukat, különben pedig az eredeti mű fog megjelenni.

A fentieken túl pedig mindenkit buzdítanék, hogy aki eddig nem tette volna meg, most fogjon neki a saját cikkének. Sőt, szívesen fogadjuk olyanok írását is, akiktől már korábban olvashattunk valamit, hiszen érdekes látni hogy az elmúlt évben hogyan változtak a szokások. Értelemszerűen ez rövidebb cikket jelent, hiszen a "történelmet" felesleges lenne még egyszer leírni.

Egyfajta kedvcsinálóként - versenyen kívül - álljon itt tehát a saját művem, amivel szeretném újra bevezetni a köztudatba cikksorozatot. Szóval az Én Operám - cousin333 jóvoltából. Kellemes olvasgatást!

I. - Én és az Opera

A kezdetek

Első tétova netes lépéseimet még a gimnázium számítástechnika termében tettem meg. Ehhez eszközül a Netscape Navigator nevezetű szoftvert használtam, ami kb. az általam ismert egyetlen böngésző volt. AZ akkor net (az ezredforduló előtt vagyunk) még meglehetősen egyszerű és ingerszegény volt a mostanival összevetve, és sokkal kevesebb lehetőséget nyújtott, mindenesetre izgatottan merültem el ebben az új világban

Idővel az eszköz is változott, egyre többet használtam ugyanis az akkor megjelent Internet Explorer 4-et, mivel a Netscape egyre instabilabbá vált, ez meg nagyjából ugyanazt tudta. Mit sem tudtam az akkoriban dúló szörnyűséges Első Böngésző Háborúból, egyszerűen böngészni akartam, az IE pedig megfelelt erre.

Ismerkedés az Operával

A helyzet az, hogy nem emlékszem, mi késztetett arra, hogy valamikor 2001 őszén kipróbáljam az Operát. Valószínűleg a természetes kíváncsiság vitt rá, hogy egy akkori bemutató cikk alapján(?) letöltöttem és telepítettem. Nem tudom pontosan, de vélhetően az Opera 5 volt az első alany, amit hamarosan felváltott az Opera 6.

A következő írást bizonyos, nem elég részletes cikkek és az Opera szokásos mellőzése ihlette.

A linkelt cikkben is említett könyvjelzők és a letöltött fájlok feltehetőleg minden, a számítógépet alapszinten ismerő ember számára nyilvánvaló, hogy megmaradnak, mivel az a dolguk, hogy megmaradjanak, kivéve az ideiglenesen a böngésző Temp könyvtárában lévő fájlok. Ez utóbbi alól egyedül a Chrome kivétel, mert abban nincs ideiglenes letöltésekre szolgáló mappa.

A legelőnytelenebbül talán mind közül a Firefoxban van megoldva a privát mód, ahol be kell zárni az aktuális munkamenetet, hogy átváltsunk privát módra, majd miután végeztünk, a böngésző visszavált a korábban elmentett munkamenetre, újratöltve az összes korábban megnyitott fület, egyrészt bizonyos oldalak kiléptetnek, mert úgy érzékelik, hogy a munkamenet véget ért, másrészt az éppen folyamatban lévő hozzászólások is elveszhetnek.

A következő csoport alá tartozik a Chrome, a Safari és az IE8, ahol külön ablakot lehet nyitni a privát füleknek, így párhuzamosan működik a kettő. Az utolsó privát ablak bezárásakor töröl mindent.

Minden elfogultság nélkül, a legjobban az Operában van megoldva, ahol külön privát füleket is lehet nyitni és privát ablakot is, ahol minden fül privát. Az utolsó privát ablak/fül bezárásakor töröl mindent.

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Nekomajin jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

Először még nagybátyámnál használtam alkalmanként Operát, talán a hetes verziót. Ő használt előszeretettel Operát és Mozillát, de amikor kb 5 éve bekötötték a netet itthon, egyből az Operát raktam fel, mert az volt a szimpatikusabb. Ugyanis akkor, ismeretek hiányában még ez alapján döntöttem. Azt hiszem, akkor a nyolcas verzió volt az éppen aktuális. Talán még a reklámos korszak végébe is éppen belekóstoltam.

Azóta már felfrissített Firefoxot és Internet Explorert is tartok a gépen B illetve C variációnak, de szerencsére egyre ritkábban van rájuk szükség böngészés közben. Az Operát napi szinten használom, szinte mindig fut, ha a gép be van kapcsolva. A legfrisebb stabil verziókat azonnal telepítem, a bétákat, RC-ket csak akkor, ha jókat olvasok róluk itt a blogon.

Csak asztali gépen használom, mobilon nem netezek. Pár hétig még Win98-on is használtam, aztán váltottam XP-re, és azóta is ezen nyúzom.

Így néz ki

Az Operám kinézete igen sokat változott az évek során. Kezdetben nem sokat foglalkoztam vele, csak néhány eszköztárat kapcsoltam ki, a kezdőlap gombot hajítottam ki, az új fül gomb mellé tettem egy megnyitás gombot, meg a panelkapcsolót tettem az ablak bal oldalára. A skin is tetszett, meg úgy alapvetően jó volt úgy, ahogy volt. Aztán véletlenül rátaláltam az OperaWiki sajátgombos aloldalára, és elkezdtem csinosítgatni. Több próbálkozás után végül a "Boss Button" (leteszi a programot a tálca értesítési területére), a forráskód megnyitó gomb és a smiley-s azonosító váltó gomb (ami szinte soha nem használ, de jól néz ki) maradt meg arról az oldalról. Ezeket a gombokat már elsőre az állapotsávba tettem, mert úgy esett leginkább kézre. A kijelölést/markolást váltó beépített gomb is itt kapott helyet.

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal ToMzorz jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

Mennyi ideje használsz Operát?

Gépen azóta amióta internetezem, de mobilon kezdtem, (T300i) és így az Opera Mini-t kezdtem előbb használni. Jelenleg rendelkezem egy iPod Touch 2G-vel és arra várok, hogy az Apple elfogadja az Opera Mini-t és bekerüljön az App Store-ba.

Hogyan, hol ismerted meg?

Kellett telefonra valamilyen böngésző, és ezt találtam legszimpatikusabbnak.

Mennyire intenzíven használtad az idők folyamán?

Mindig ezt használom, ha valamivel gond van, akkor azt máshol nézem meg. De hála a fejlesztőknek, ma már egyre kevesebb gond van, sőt a HTML5-öt és CSS3-at használó oldalak itt jelennek meg legjobban.

Hol használod pontosan?

Otthoni asztali gép, pendriven hordozható, telefonon (V640i) illetve ugye várom iTouch-ra a minit.

Milyen verziót használsz?

Számítógépen mindig ez előzetesek voltak, de a 10.0 óta csak a stabil verziókra frissítek (ez alól kivétel a 10.50 előzetesek). Jelenleg a 10.52 3333 bulid van felrakva.

Milyen operációs rendszereken?

Windows 7 otthon, de ha linux vagy esetleg Hackintosh van fent akkor is Opera.

Így néz ki

Mely eszköztárakat használod és hová helyezted őket?

Csak a Fülsáv és a címsor látható, mindenféle paneltől és egyébtől mentes vagyok. A keresés a lapon van kirakva fentre ami eszköztárnak számít (: Az állapotsor csak akkor jelenik meg, ha az oldal éppen tölt be. A gyorshívóm háttere az a windowsos hátteremből van kivágva méretre, és mivel kettő monitorom van ( Photoshopnál előny ;) ) úgy néz ki az opera, mintha teljesen átlátszó lenne :) (mint ahogy az a képernyőképen is látszik)

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Fefy jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Na elkezdeném az első „kis” beszámolómat. :)

A történet, ami alapján kapcsolatba kerültem az Opera böngészővel inkább nevezhető véletlennek, mint tudatos Operássá válásnak, ugyanis az eddigi egyetlen szakdolgozatomat szerettem volna tökéletesre(?) megcsinálni. A szakdogám témájából adódóan (portál készítése), amit 2007 októberében kezdtem el, muszáj volt jó pár böngészőt felraknom. A neten több böngésző statisztikát is néztem, hogy a legnépszerűbb (százalékosan mérhető) böngészőkben leteszteljem, hogy mit alkottam.

Mivel naponta többször is megnéztem a készülő portálomat, így kezdtem megismerni a böngészők főbb előnyeit/hátrányait, melyekből volt/van rengeteg. A hátrányok többek között a webes szabványok (leginkább a css és javascript hibák voltak feltűnőek) rosszul és/vagy nem támogatását említeném meg, mivel ezek okozták a legnagyobb fejtörést, lévén, hogy szerettem volna a lehető legszabványosabb oldalt elkészíteni.

Az előbbiek alapján 2 böngésző volt az, amit nagyon megszerettem. Az egyik az Apple által gyártott Safari, a másik pedig az Opera volt. Mivel vannak elveim, amikhez kötöm magamat, így a Safari megmaradt egyfajta „jó, de már csak azért se” böngészőnek. Kizárásos alapon tehát maradt az Opera az új kedvenc. Bevallom őszintén, hogy a szakdoga előtt csak az IE létezett számomra, mint böngésző. Igaz a Firefox-ot is ismertem, de ennek a felülete valahogy gyerekes hatást keltett bennem, valamint olyan Ubuntu-ra emlékeztető volt, amit meg megint csak nem szeretek „törzsgyökeres win-es múltam” miatt :), így az Opera előtt csak az IE jöhetett számításba.

Közben nagy nehezen végeztem a szakdolgozattal (legalábbis a gyakorlati részével, ami talán november vége lehetett…), így több időm maradt a számomra új, de már nem teljesen ismeretlen böngésző tanulmányozására. Rengeteg guglizás után egy csomó funkcióját „megismertem” az Operának. A sok dolog közül leginkább a kulcsszavas keresés fogott meg elsőre. Sokkal kényelmesebb volt a címsorba egy egyszerű „g” betűt beírni a google-ös kereséshez, mint először megnyitni a google.hu-t, majd a keresőjébe beírni azt, amit éppen kerestem. Arról nem is beszélve, hogy így egy oldal megnyitással kevesebb volt, ami eleve kétszeres böngészési sebességet jelent. Körülbelül 1 hónapnyi ismerkedés/tesztelés/funkciók utáni olvasgatás után egy véletlennek köszönhetően rájöttem, hogy van e-mail kliens is az Operában (éljen a korábbi felületes olvasás :D). Elsőre megörültem, hogy innentől kezdve Operából levelezhetek, és nem kell millió programot használnom a mindennapjaim során. Viszont most jön a dolog szépséghibája: az eddig megszokott MS Outlook után finoman fogalmazva is nulla volt számomra a beépített e-mail szolgáltatás (ez azóta sem változott sokat, habár amióta van egy csomó mail címem, azóta azért részben használom…). Ez leginkább a szolgáltatások hiánya miatt volt.

Az előbb említett kudarc(?), viszont eszembe juttatta azt, hogy nem lehet minden tökéletes, így ennyi hiba még belefér (na meg az Operát is emberek csinálják).

Na de a múltbéli nosztalgikus visszaemlékezések után jöjjenek az érdekesebb dolgok, amik már nem heti/havi bontással lesznek leírva, viszont cserében mellékelek pár képet is, ami talán jobb, mint a nyers szöveg…

Először is itt lenne egy kép, hogy jelenleg hogyan néz ki a böngészőm:

Mint az látható, a Z1-glass nevű skin-t használom, az alap gombokat szinte nem is piszkáltam, egyedül baloldalra került a panelkapcsoló, valamint a „Kezdősáv”-ot kapcsoltam be és erre raktam egy-két dolgot.