A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Lali jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

A számítógépes, böngészési pályafutásomat - a fiókban található számítógép számlái alapján - viszonylag későn, 2004-ben kezdtem, természetesen Internet Explorerrel. A tálcán hemzsegő sok ablak miatt hamar váltottam Firefoxra. Körülbelül 2005 környéke lehetett, amikor egy Windowsos szkinelő programot telepítettem a gépemre, a Window Blinds-ot. Számomra máig megmagyarázhatatlan okok miatt ezután a Firefox felső része véletlenszerűen elkezdett berezegni, elég idegesítő volt. Szerencsére nem a Window Blinds programtól váltam meg, így ismertem meg az Operát, a Szoftverbázis böngésző-kínálatából. A letöltése előtt a beépített levelező fogott meg, mert akkoriban Outlook Express-t használtam, amire sok jelzőt lehet mondani, csak jót nem. Azóta teljes mértékben az Opera lett az elsődleges böngészőm és levelezőm is, és csak nevetek a nővérem olyasmi mondatain, hogy "csináld már meg a céges laptopon a Firefoxot". Később már itt, a blogon ismertem meg az Opera Mini 2-est és a pendrive-on használható verziókat. Az előzetes verziókat általában kipróbálom, de újabban csak akkor, ha beteszik az automatikus frissítésbe is.

Így néz ki

Az Operában jelenleg csak a címsort és a fülsávot használom, a menüsávot is elrejtem, az Opera 10 előtt még egy saját gombbal, hogy a lehető legtöbb hely maradjon a weboldalaknak. Egy új telepítés után az első dolgom, hogy az állapotsávon található szükségesebb gombokat, az Opera Link, az Opera Unite és az Opera Turbó ikonját a címsor jobb oldalára, a keresőmező mellé tegyem, az állapotsávot pedig kikapcsoljam.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a monitorom 1920 pixel szélességű, és a weboldalak általában csak fix 1000-1200 pixel szélesek, vagy, ha alkalmazkodnak a monitor szélességhez, akkor egy cikk elolvasása szinte egy 5 perces fejkörzéssel egyenértékű. Így aztán - a fejkörzéseket elkerülvén - a bal és jobb oldalon is kell szűkíteni a weboldalak helyét. A bal oldalon legtöbbször a levelező panel van nyitva, elrejteni sosem szoktam, míg jobb oldalon a fülek, a weboldalak képével (Visual Tabs) vannak. Eleinte persze szokni kellett, hogy a fülek nem felül, hanem jobb oldalt vannak, de mivel a helykihasználás így optimálisabb, ezért nem volt mit tenni, átszoktam.

Az alap menü Könyvjelzők menüpontját és a Stílus kiválasztás gombot is felteszem a címsor szélső baloldalára saját gombként. Előbbit azért, hogy ne kelljen a panelban bolyongani, ha egy ritkán látogatott oldalt keresek, utóbbit meg azért, hogy a felhasználói CSS fájlt, amiről korábban már volt szó, aktiválni tudjam.

Ha az ember oldalra helyezi a fülsávot, akkor függőleges irányban bosszantóan sok helyet foglal el a bezárt fülek listáját kezelő ikon, az új menü gombja, az új fület nyitó és a panel nyitó-csukó gomb. Nemrég sikerült ezeket nagy-nehezen teljesen eltüntetni, most már csak a fülek vannak oldalt, semmi más.

A mostani 10-es, de már a 9.5-ös Opera témája is egészen tetszett, ráadásul a Gyorshívónak már szabadon megváltoztatható a háttere, így leszoktam a témák töltögetéséről.

Használt funkciók

Az Operának a torrent klienstől eltekintve, az összes funkcióját használom. Ha torrent, akkor azért inkább μtorrent, amiben be lehet állítani, hogy melyik fájlnak milyen a prioritása, illetve, hogy egyáltalán mit töltsön le és mit ne.

A Gyorshívó remek találmány, de a könyvjelzőkhöz tartozó azonosító is ott lohol a nyomában a használat gyakorisága alapján. Új fül megnyitása után, ha kéznél van az egér és a jobb kezem is szabad, akkor az 5 oszlop x 4 soros Gyorshívót kínzom, különben meg az azonosítókat. A címsorba általában azonosítót írok, vagy keresést indítok, néha az előzőleg meglátogatott oldalak címét kezdem el gépelni, majd rákattintok. A teljes előzménykeresést ritkán használom.

A levelezést teljes mértékben az Operából intézem, POP3-as letöltéssel. Amióta elkezdtem használni az akkor még fejlesztés alatt álló 10-est, körülbelül 3000 levél gyűlt össze, a stabil 10-esnek azért csináltam egy tiszta telepítést, így most alig van pár száz levél. Ha kellenek a régebbiek, akkor megnyitom a Gmail-t és ott van. RSS olvasóval 10 csatornát követek nyomon, ha nagyon elszaporodnak, letörlöm az összes letöltött hírt. Megfordult a fejemben, hogy az Opera Portál felváltja a szerepét, de azt valószínűleg nem ugyanúgy figyelném, így elvetettem.

Kiegészítők

A minialkalmazásokból a színkódos, a pixelmérő és a twitter minialkalmazást használom, utolsót a háttérben jól kinyújtva.

A tartalomszűrést a blogról letölthető fájllal és a korábban említett felhasználói CSS fájllal oldom meg, meglehetősen hatékonyan, néha hozzátéve.

Segédprogramokat és felhasználói JavaScripteket nem használok. Előbbiek az opera:config segítségével megoldhatóak, utóbbiak szolgáltatásai meg nem hiányoznak.

Véleményem az Operáról

Korábban a beépített levelezője, a gyorsasága és az egérmozdulatok tartottak az Operánál, de most ezek mellett itt vannak a jobboldali, képes fülek és a baloldali panelek. Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ezt az érzést egyhamar nem találom meg más böngészőben.

Ha gyereknap lenne, akkor azt mondanám, hogy tegyenek bele pár látványosabb dolgot a felhasználói felületbe, például mint a Chrome fülcserélési animálása, de ez tényleg csak egy kiragadott példa.

Valamint a μtorrent programból is átvehetnének pár dolgot. Az eszköztárt és a levelező kapcsolatait pedig végre szinkronizálhatnák.

Linkek a testreszabáshoz:

• The Colours Of The Rainbow minialkalmazás letöltése
• Screen Ruler minialkalmazás letöltése
• Twitter Opera widget minialkalmazás letöltése
• Lali eszköztára
• Menü (Gyári Opera 10.00)
• Billentyűparancsok (Gyári Opera 9.2)
• Téma (Gyári Opera 10.00)

Tipp: További hasonló cikkeket a gyűjtőoldalon találhatsz.