Úgy tűnik, az Operánál nem csak a vezérigazgató újult meg, hanem a mintha a marketing részleg is kezdene magára találni, mert egy nagyon jó kis videót dobtak össze az új Opera 10.5 funkcióinak bemutatására. Nagyon jó lett, érdemes megnézni!
Eredeti helyén a videót HD-ben is megnézheted.
A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Árvai Dániel jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!
Az Opera programról a neten olvastam először. Az Operát 2009-ben kezdtem el használni, méghozzá a 9.5-ös verziót. Azelőtt Explorert, Firefoxot, Chrome-ot használtam netezésre. Az egész azzal indult, hogy ki akartam próbálni más böngészőt is és föltettem a Chrome-ot, de nem tetszett.
A Firefox túl lassú volt. Az Explorer-ről pedig a StandardsMode.hu oldalon olvastam, mennyire hibás a megjelenítő motorja. Ekkor döntöttem úgy, hogy kipróbálom az Operát, mely nemcsak szabványkövetésében, de funkciógazdagságában és testreszabhatóságában is megtetszett.
Mindig fölteszem a legfrissebb verziót a gépemre. Windows-on, az otthoni gépemen használom.
Tovább...
A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal AtHoS jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját! Saját szerkesztői megjegyzéseimet négyszögletes zárójelek között olvashatjátok
Örömmel olvastam a Magyar Opera főoldalán, hogy felhasználói „élménybeszámoló” készítésére ösztönzik az Opera használókat. Némileg tétovázva és az oldalon megjelentetett első irományok átolvasása után végül úgy döntöttem, én is megpróbálkozom sorokba önteni az Opera-val eltöltött idő szép- és árnyoldalait.
A kilencvenes évek második felében kerültem közelebbi kapcsolatba internettel egyetemi tanulmányaim során. Mivel otthon akkoriban nem volt lehetőségem internetezni, így az egyetemi számítógéptermeket látogattuk a haverokkal, évfolyamtársakkal. Már ebben az időben Opera-t használtam, bár kis trükköket kellett alkalmazni, mivel egyrészt korlátozottak voltak az egyetemen a géphasználati jogok, másrészt akkoriban nem volt teljesen ingyenes az Opera használata. Azért az ingyenes használathoz kötött reklámok megjelenítése még így is nagyon kulturáltan és a böngészést egyáltalán nem zavarva történt.
Igazából már nem emlékszem honnan, kitől szereztem tudomást az Opera-ról, de így jó pár év távlatából is csak azt tudom mondani: ez egy nagyon jó dolog volt az életemben. Az akkori IE mellett ég és föld volt a különbség mind a biztonságos böngészés, mind kezelhetőség területén. Nagyon megtetszett benne a füles böngészés illetve, hogy a netes támadásoknak nemigen volt és szerencsére jelenleg sem kiemelt célpontja.
Akkoriban igazából csak, mint hagyományos böngészőt használtam: weboldalak közötti szörfölgetés és a különböző fájlok letöltése. Otthoni netezés hiányában előszeretettel mentettem le vele az érdekesebb weboldalak tartalmát későbbi, otthon történő tanulmányozáshoz web csomagként. A levelezésem ekkortájt még az ingyenes levelezőoldalakról intéztem, természetesen az Opera használatával.
Az egyetemi időszak alatt heti 3-4 alkalommal volt lehetőségem internet közelébe kerülni, és akkor bizony Operát használtam. Először floppy lemezen, majd pendrive-on hordozgattam az otthon szépen megszerkesztgetett könyvjelzőket, beállításokat. Egy idő után már az egész Operát az egyetemi gépekhez megfelelően optimalizált beállításokkal tömörítve hordoztam magammal. Szerencsére a kis helyfoglalása és a relatív könnyű konfigurálhatósága (szöveges beállításfájlok) eléggé egyszerűvé teszik a személyre szabhatóságot. Ilyen viszonylatban mindössze az újabb webcímeket kellett csak frissítgetni, amik időközben megérettek az eltárolásra.
Ezt a mentegetést megkönnyítendő, a fontosnak ítélt címeket az Opera könyvjelzőinek használatát kihagyva egy HTML fájlba szerkesztettem össze, így a címlista hordozása az akkori viszonyokhoz mérten nagyon leegyszerűsödött. Ha épp nem volt lehetőség az Opera használatára valamilyen okból kifolyólag, akkor is elérhető volt más böngészőből illetve barátoknál egy már általuk bejáratott Opera mellett is egyszerűen igénybe lehet venni.
Sajnos ebben az időszakban is voltak olyan weboldalak, amelyeket Opera alatt rosszul vagy egyáltalán nem lehetett használni. Az Opera felhasználók jól tudják, hogy ezért jelentős esetben a weboldal készítője a felelős, de ugye ettől még ugyanúgy bosszantja az embert. Az Opera fejlődésével szerencsére ezen oldalak száma jelentősen csökkent.
Tovább...A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Herr_Frick jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!
Az Opera böngészővel való kapcsolatom kb. 2005-ben; egy évvel azután kezdődött, miután bekötötték nálam a széles sávú netet. Az Opera előtt Internet Explorert használtam, -bár igazán sosem nyűgözött le tudásával - alternatíva híján nem cseréltem le. Ebben az időben sok cikket olvastam a számítástechnikai újságok hasábjain, az Internet Explorer hibáiról, és biztonsági réseiről - bár mindent megtettem, hogy biztonságosan netezhessek (alapból ActiveX-ek tiltása, fájlműveletek engedélyezésének blokkolása, megbízható zóna létrehozása stb.) -, éppen ezért a böngészőcsere mellett döntöttem.
Amennyire emlékszem az Opera 7.50-es verziójával kezdtem az Operával történő ismerkedésemet. Ez még a reklámokat megjelenítő verzió volt - és bár elvből utálom, és kerülöm az ilyen jellegű szoftvereket -, éppen az Internet Explorer fogyatékosságai miatt az Operával mégis tettem egy próbát, amit nem bántam meg, és büszkén mondhatom, hogy azóta is az első számú böngészőm.
Pedig jónéhány böngészőt kipróbáltam az Opera előtt is. Az internettel történő ismerkedésemkor javában dúlt az Internet Explorer - Netscape Navigátor (Communicator) böngészőháború, és én akkor az iskolában Netscape Communicatort használtam. Később a technikumi éveim alatt - amikor is Netscape lényegében elbukta a küzdelmet, miután a Windows '98-ba beintegrálták az IE-t - Internet Explorerrel neteztem.
Az Opera kipróbálását követően viszont egyértelműen kiderült számomra, hogy fényévekkel megelőzi a Microsoft böngészőjét. Későbbiekben aztán kipróbáltam más böngészőket is, Firefox, Google Chrome, Konqueror, de nem voltak jobbak számomra a jól bevált Operánál. Először csak itthon az asztali gépemen használtam az Operát, majd miután találkoztam a portable verzióval, idegen gépeken is ezt használom.
Az Operából mindig a legújabb stabil kiadást használom, mind Windows, mind pedig GNU/Linux alatt. Portable verzióból pedig jelenleg a Magyar Opera oldalára felkerült speciális verziót. Előzetes, alfa, ill. beta verziókat nem használok, a 10-es verzióból az RC-t próbáltam ki Ubuntu alatt (furdalt a kíváncsiság ugye :D ).
Az Operámon többnyire nem sok változtatást eszközlök az alap kinézethez képest, de azért van néhány kivétel. Skinből az Standard skin 9.6 blue mini - v 1.22 nevűt használom, szeretem a letisztult, színes, egyszerű ikonjait, annak ellenére, hogy elüt a 10-es verzió design-jától, nem is szoktam cserélgetni. Nem rejtem el a menüsávot, használok fősávot, fülsávot (ezt lent), állapotsávot (ez is lent kapott helyet), és címsort. A fősávból töröltem az általam feleslegesnek ítélt dolgokat (hangvezérlés, megnyitás, nyomtatás, keresés, stb.).
A címsávnál a mágus mellé betettem az új levél írása gombot, ill. a keresőmező elé egy biztonság nevű gombot (így azonnal látom, hogy egy oldal milyen szintű titkosítással bír). A visualtabs funkciót 15"-os monitor esetén nincs is értelme használni, helyette inkább a gombképeket használom. A panelem bal oldalt helyezkedik el, és rejtett, ha szükségem van rá, csak egy kattintás a kis sávon. A panelen mindössze csak a minialkalmazások nem találhatók meg.
Tovább...A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Karmadealer jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!
(Jelenet, valahol a nagykörúton, kisfiú hangszertokkal a kezében megszólít egy idősebb urat)
- Bácsi, hogy jutok el az Operába?
- Gyakoroljon fiam, sokat gyakoroljon!
És mielőtt a szörnyű viccért meglincselnétek, én is elmesélem hogyan jutottam el az Operába.
Valamikor a kilencvenes évek második felében az akkor legnépszerűbb böngészőn, a Netscape Navigátoron kezdtem a netjunkie életem. Az akkori Windows operációs rendszerek pocsék megbízhatósága és általános, sőt, gyakorlatilag kizárólagos elterjedtsége (vagyis megkerülhetetlensége) minden olyan embert MS gyűlölővé tettek aki meg tudta különböztetni az oprendszert az alkalmazástól.
Emiatt (sem) jöhetett szóba az időközben elterjedő Explorer az akkorra Communicatorrá keresztelt, de meghízott és elfáradt Netscape-em leváltására, pedig jócskán túlhordtam, mert az öreg Netscape-nek még fél lábbal a sírban is ezerszer jobb volt a levelezőkliense mint az addigra minden gépet megfertőző Outlook Express nevű „víruskliensnek”.
Akkoriban talán a 3-as vagy már inkább a 4-es Opera létezett, leginkább warez formátumban. :-) És hát akinek van geek barátja, hamar hagyja magát rábeszélni valami különleges, exkluzív progira, főleg ha a lakosság azon elenyésző hányadához tartozik aki szereti tudni mitől megy a villamos.
A füles böngészés, testreszabhatóság nagyon ínyemre volt, ezért az öreg lomtárszökevénnyel sokáig együtt használtam, de a végső találatot az egérmozdulatokkal támadó 5-ös Opera vitte be a szívem közepébe, ami ráadásul az első ingyenes verzió volt, a legendás reklámbannerrel. (Amit azért a szintén warez AdMuncher miatt persze nem sokáig kellett hogy nézzek).
Azóta hadonászom hasztalan a képernyőkön ha Opera nélküli gépeken kell böngésznem, és ekkor világosodott meg, számomra mit jelent a neve: úgy irányítod az egérrel mint karmester a zenekart az operában: pici mozdulatodra komplett folyamatok zajlanak le, oldalak nyílnak és csukódnak, szaladsz előre-hátra az előzményekben mint kés a vajban, miközben kezed le sem veszed az egérről.
Tovább...