A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Königsberger jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!
Én és az Opera
Közvetlenül az ezredforduló előtt kezdtem el Operát használni, kb. a v3.6 óta. Akkortájt már eldőlt az IE-NS háború végkimenetele, mondhatni öröm volt egy feltörekvő böngésző. Igaz, hogy még nem volt ingyenes, de megtetszett az üzletpolitikája: ténylegesen 30 napot számolt, magyarán csakis azt az időt, amíg futott a böngésző! Gyakorlatilag hamarabb kijött egy új verzió, mintsem a 30 napod letelt volna. Előtte kezdő netezőként NS-t használtam évekig (több oprendszeren is), az összes nyűgje ellenére, ezért is idegenkedem a mai napig az erre alapított böngészőcsaládtól.
Ahol tudok, azóta is operázok. Ha lehetőségem volt rá, munkahelyen is használtam - nyilván a legelterjesztettebb oprendszer alatt. Előzetes változatokat már csak emiatt sem szoktam letölteni. A stabil verziókkal csak el-elvétve akadt gondom az idők során.
Én még tartom azt az old-school felfogást, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Egy program ne akarjon más lenni, mint aminek szánták. Sajnos az utóbbi években a hülye marketing jóvoltából a fájlkezelő már egyben netböngésző is akar lenni, a szövegszerkesztő egyben naptár is, a DVD-író egyben médialejátszó is (avagy fordítva!), és még sorolhatnánk. Ez hosszú távon mindig az eredeti funkcionalitás kárára megy, és persze irdatlan méretű tárhelyet és memóriát igényel. Hány és hány közkedvelt programot sikerült ezzel a "zsúfoljunk mindent bele"-őrülettel tönkretenni, vagy megutáltatni a régi felhasználókkal!
Az Opera fő előnye épp ez: hű marad a régi felhasználóihoz, miközben megfelel az idők szavának is. Nem a legújabb hóbortokat értem ez utóbbi alatt, hanem az apró újításokat, amelyek a régi felhasználóknak is jól jönnek (mint pl. a praktikus „beillesztés és ugrás” opció a címsorban). Ez a böngésző hosszú távon ismerszik meg igazán! Emlékszem, hidegzuhanyként ért, amikor egy nagyobb verzióváltáskor frissen telepítettem az Operát. Magyarán nem mentettem át a régi beállításaimat az új Operába, és az új felhasználói felület közel se nyerte el a tetszésemet. Öt percen belül visszavarázsoltam a régi, megszokott kinézetű Operámat belőle.
Ugyan melyik program enged meg ilyesmit? Eszed, nem eszed, nem kapsz mást – a szoftverfejlesztők általában így állnak hozzá az újításokhoz. Legfeljebb hozzávágnak a hű felhasználóikhoz egy ún. klasszikus nézetet, ami a régivel köszönő viszonyban, ha van. Az Opera azonban nem kényszerít bele holmi ergonómiai börtönbe (hogy képzavarral éljek), hanem ránk bízza a választást.
Így néz ki
Az Operám kinyitott panelekkel:
Külön érdekesség, hogy nálam a mai napig a képernyő alján van a fülsáv. Az Operában már akkor is ott volt alapban (a címsávval együtt! emlékeztek rá?), amikor még mindenki idegenkedett az MDI-től, avagy modern nyelven a fülektől – inkább fanatikusan alt-tabozott vagy kattintgatott az áttekinthetetlenül zsúfolttá vált tálcán.
Tovább...