Nagy nap ez a mai az Opera életében. Ha esetleg túlzónak tartod ezt a megállapítást, egy dátumot említenék: 2008 február 25-e. Ezen a napon érkeztek meg az első hírek az Opera új, titkos projektjéről, majd hónapokkal később bemutatták az első előzetest (Opera 9.50.9972), ami már tartalmazta a Dragonfly-t, azaz az Opera full extrás webfejlesztő eszközét.

Vagy legalábbis valami olyasmit, hiszen csak egy pre-alfa változattal találkozhattunk. Majdnem napra pontosan 3 évig, egészen a mai napig kellett várni a végleges, 1.0-ás verzió érkezésére. Ez még egy ember életében is nagy idő, hát még a szoftverek világában. Felmerül a kérdés, hogy mit csináltak olyan sok ideig.

Egy kis történelem

Bár korábban volt már egy kóbor próbálkozásuk, a Dragonfly egy teljesen alapoktól megírt alkalmazás. Mivel érzékeny területen tevékenykedik - a böngésző renderelő magja körül - ezért elengedhetetlen volt, hogy a hibajavító funkcionalitást lehető legmélyebb beágyazzák. Ehhez viszont a mag, azaz a Presto komoly átalakítása kellett, ami nem két perc, ráadásul menet közben alakultak és formálódtak az igények és a szükségletek is.

A fejlesztők rengeteg időt töltöttek azzal, hogy a céloknak legmegfelelőbb struktúrát kialakítsák és egy jövőtálló, stabil alapot készítsenek, amire később - és persze a mostani 1.0 után is - építeni lehet. A végeredmény egy proxy alapú architektúra, ahol a renderelő motorba ágyazott Scope modul az azonos nevű protokollon keresztül kapcsolódik magához a hibamentesítő alkalmazáshoz.

Ez a felépítés szükségtelenül bonyolultnak tűnik, ha a böngészőbeli hibamentesítést nézzük, de univerzalitásánál fogva lehetőséget ad arra is, hogy a számítógépünk kényelméből hibamentesítsünk például távoli PC-n vagy éppen mobil készülékeken futó oldalakat is!

Dragonfly egyébként meglepően nyitott projekt, hiszen teljesen nyílt forráskódon alapul, mint ahogy a Scope protokollt is publikussá tették amint kialakult a "végleges" formája. Emlékezhetünk például arra, hogy az Opera 10.5 megjelenése kellett ahhoz, hogy a kommunikáció a jóval gyorsabb JSON protokollt használhassa - szép példájaként annak, hogy a Dragonfly és a Presto fejlesztése mennyire egymásra van utalva.

Opera Dragonfly

Maga a tulajdonképpeni fejlesztőeszköz elsősorban HTML, CSS és JavaScript nyelven íródott, de más programnyelveket is aktívan használ (például SVG-t). A fő fejlesztő, David Storey érezhető büszkeséggel említi meg a hivatalos blogon, hogy a Dragonfly az egyik legösszetettebb webes alkalmazás, ami valaha készült. Ha pedig felidézzük, hogy mikor is indult a projekt láthatjuk, hogy az operások elég korán bizalmat szavaztak a webes programoknak, hiszen hol volt akkor még a ma tapasztalható HTML5 őrület...

A program gyakorlatilag mindenre képes, amire a konkurencia, mindezt elegáns megjelenéssel, és - ami még fontosabb - gyorsan teszi. A DOM fa vizsgálatától a JavaScript kódok futtatásáig és hibamentesítéséig, a hálózati folyamatok elemzésétől a CSS fájlok szerkesztésén át az erőforrások vizsgálatáig rengeteg mindenre alkalmas szoftvert kap kézbe minden webfejlesztő.

A kipróbáláshoz nincs is másra szükség, mint egy - akár gyárilag hordozható verzióként - telepített Opera böngészőre. Itt vagy egy honlap elemen kell az Elem vizsgálata menüpontra kattintani a környezeti menüből, vagy a Ctrl + Shift + I kombinációval lehet futtatni a programot. A Dragonfly hibrid alkalmazás, indításkor automatikusan frissül a weben keresztül.

Egy ilyen komoly bejelentéshez persze kevés maga a program. Figyelemfelkeltésnek megjelent az alább is látható videó, valamint elkészült egy komoly, 13 oldalból álló webes ismertető is, ami részletesen bemutatja a Dragonfly használatát és lehetőségeit. Az általam olvasott cikkek alapján az újdonság fogadtatása kifejezetten pozitív, a fejlesztők ígérete szerint most, hogy a használható alapokat lerakták, az újabb változatokra és funkciókra sem kell újabb 3 évet várnunk...