A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Lali jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!
Én és az Opera
A számítógépes, böngészési pályafutásomat - a fiókban található számítógép számlái alapján - viszonylag későn, 2004-ben kezdtem, természetesen Internet Explorerrel. A tálcán hemzsegő sok ablak miatt hamar váltottam Firefoxra. Körülbelül 2005 környéke lehetett, amikor egy Windowsos szkinelő programot telepítettem a gépemre, a Window Blinds-ot. Számomra máig megmagyarázhatatlan okok miatt ezután a Firefox felső része véletlenszerűen elkezdett berezegni, elég idegesítő volt. Szerencsére nem a Window Blinds programtól váltam meg, így ismertem meg az Operát, a Szoftverbázis böngésző-kínálatából. A letöltése előtt a beépített levelező fogott meg, mert akkoriban Outlook Express-t használtam, amire sok jelzőt lehet mondani, csak jót nem. Azóta teljes mértékben az Opera lett az elsődleges böngészőm és levelezőm is, és csak nevetek a nővérem olyasmi mondatain, hogy "csináld már meg a céges laptopon a Firefoxot". Később már itt, a blogon ismertem meg az Opera Mini 2-est és a pendrive-on használható verziókat. Az előzetes verziókat általában kipróbálom, de újabban csak akkor, ha beteszik az automatikus frissítésbe is.
Így néz ki
Az Operában jelenleg csak a címsort és a fülsávot használom, a menüsávot is elrejtem, az Opera 10 előtt még egy saját gombbal, hogy a lehető legtöbb hely maradjon a weboldalaknak. Egy új telepítés után az első dolgom, hogy az állapotsávon található szükségesebb gombokat, az Opera Link, az Opera Unite és az Opera Turbó ikonját a címsor jobb oldalára, a keresőmező mellé tegyem, az állapotsávot pedig kikapcsoljam.
Tovább...