Biztos nem csak velem fordult már elő, hogy az Opera (vagy esetleg egy teljesen más szoftver) újabb, vagy éppen ideiglenes béta verziójának megjelenésekor az összes létező adatról három példányban készült biztonsági mentés után is félve kattintottam a telepítő ikonjára, nem tudván minek kell végső búcsút intenem. Ezt a nem éppen apró problémát orvosolja a Sandboxie névre hallgató szoftver, melynek lényege, hogy egy elkülönített helyre telepíti az adott szoftvert, hogy az még véletlenül se okozhasson galibát, vagy a már telepített szoftverrel is tudunk külön kísérletezni (az Operánál például olyannyira különválasztja a dolgokat, hogy még a beérkezett RSS és e-mail-üzenetek is külön érkeznek, tehát a hagyományos, nem Sandboxie-féle verzió újra letölti azokat.)

A program letöltése, és telepítése után egyszerűen megbújik az óra mellett:

Egy program Sandbox-változatának telepítése roppant egyszerű. A telepítő ikonján a jobb oldai egérgombbal elérhető menüben megjelenik egy "Run Sandboxed" menüpont.

Az Opera Watch-hoz hasonlóan én is megpróbálkozok egy ilyen tippsorozattal, ahol egyszerű, de hasznos tippeket olvashattok majd az Operáról. Nagy részük már megtalálható itt-ott szétszórva a blogon, de így kiemelve, összegyűjtve könnyebben lehet őket megtalálni.

Az első tipp az Operában található Gyors válasz funkcióra vonatkozik, amely hasznos lehet, ha aktívan használod a levelezőt. Ha azonban ritkán válaszolsz így, vagy a levelezőt csak a hírcsatornák (feedek) olvasására használod, akkor teljesen feleslegesen foglalja a helyet. (Valójában a hírcsatornák esetében semmi értelme sincs, hiszen nem lehet rájuk válaszolni.)

A kikapcsolással helyet takaríthatsz meg, és megkímélheted magad attól, hogy véletlenül küldj egy válaszlevelet valakinek.

Mire jó amúgy a Gyors válasz?
A Gyors válasz segítségével a levelek olvasása közben tudsz egyszerűen válaszolni az éppen olvasott levélre, így végig előtted van az eredeti levél is. A beviteli mező automatikusan egyre nagyobb lesz, ahogy írod a levelet.

Hogyan lehet kikapcsolni?
A kikapcsoláshoz töröld a pipát a levelező Nézet gombja alatti menüben a Gyors válasz megjelenítése elől.

A Gyors válasz egyébként csak a második szintig tartja meg az idézeteket a levélben, az ennél régebbieket automatikusan kivágja. A kivágások helyére a <snip> vagy a <törölve> szöveget teszi. Ezt a nyelvi fájlban bármire módosíthatod. A megtartott idézetek szintjét ugyancsak lehet módosítani az accounts.ini fájlban a Max QuoteDepth On QuickReply pontnál. Ha egyáltalán nem akarsz kivágást, akkor a fenti elem értéke -1 kell legyen. (Megjegyzés: a jelenlegi nyelvi fájlban hibásan szerepel a menüpont, hamarosan javítom.)

A böngészők sokféle adatot képesek minden további nélkül megjeleníteni (leginkább ugye szövegek, képek), de sokszor olyan adatok is vannak egy weblapon (videók, hangfájlok, stb), amelyet a böngésző alapesetben nem ismer. Ahhoz, hogy az ilyen tartalmakat is meg lehessen jeleníteni, a böngészőnek szüksége van egy beépülőre (pluginra). Az egyik legismertebb és leghasznosabb ilyen beépülő pl. a Flash.

Nem csak az Operának van szüksége beépülőkre, hanem a többi böngészőnek is. Mivel sok esetben ugyanúgy működnek a beépülők Firefoxban is, mint Operában, ezért jó esély van rá, hogy az Opera képes gond nélkül használni a Firefox beépülőit is, sőt ha megtalálja a Firefox mappáját, akkor használja is őket minden további nélkül. Ez így jó dolog, mert nem kell több helyre is feltelepíteni ugyanazokat a beépülőket, viszont van egy hátránya is: előfordulhat, hogy egy típusú tartalomhoz (például flash videókhoz) egyszerre több beépülő is elérhető a rendszerben, ráadásul különböző verziójúak.

Azokat a beépülőket, amelyeket az Opera használ, az opera:plugins lapon tudod megnézni (vagy Eszközök > Haladó > Beépülők). Ha ezen a lapon több beépülő is van ugyanahhoz a tartalomhoz, akkor mindenképp ajánlatos egyet takarítani közöttük. Mivel látszanak a különböző fájlok útvonalai is, viszonylag egyszerű felderíteni, hogy honnan szedte össze az Opera ezeket, és amelyikre nincs szükséged, azt kíméletlenül írtsd ki. Azon túl, hogy megkavarják az egész beépülő rendszert, még lassítják is a böngészőt. Ha szeretnél új elérési utat hozzáadni a beépülők számára (például ha a Firefox-ot az Opera után telepítetted fel), akkor azt itt tudod megadni.

Lapozás után lehetőséged lesz leellenőrizni a felismert beépülőket, valamint láthatod majd, hogy melyek hiányoznak esetleg nálad. Ha egy beépülő hiányzik, akkor természetesen nem látod a beágyazott tartalmat, de ha rákattintasz az üres területre, az Opera felajánlja a megfelelő beépülő letöltését, vagy töltsd le arról a linkről, amit a beépülő alatt megadtunk.

Azt mondják, a külső nem fontos. Nos, a belső tartalom valóban sokat számít, de a kinézet biztos, hogy nem hanyagolható el, gondoljunk csak az ápolatlan emberekhez fűződő (v)iszonyunkra. De, hogy ne kalandozzunk el ilyen messzire: elegendő a Vista Aero, a Beryl vagy a Mac OSX megjelenésének sikerét vizsgálni. Lelkünk mélyén mindannyian szeretjük a szépet. Egy logikus, ízléses felhasználói felület (user interface - UI) sokat emel egy program használhatóságán és élvezeti értékén, hiszen ez az, amit nap mint nap látunk, ez teremt kapcsolatot a szoftver és az ember között.

Persze a szép fogalma körülírható ugyan, de precízen nem definiálható, hiszen mindenkinek más az ízlése, és nem ugyanazt tartjuk jónak sem. Szerencsére ezt a programok alkotói is hamar észrevették, ezért ma a legtöbb alkalmazás esetén lehetőség van a felhasználói felület megváltoztatására

Az Opera böngészőnek természetesen ebből a szempontból sem kell szégyenkeznie. Sőt, túlzás nélkül állítható, hogy a megjelenése alapján is az élmezőnybe tartozik. Ennek a cikknek a célja, hogy ismertesse azokat a formázási lehetőségeket, amelyekkel egyéni szempontok figyelembe vételével a lehető legtöbbet hozhatjuk ki kedvenc böngészőnkből.

Ha felhasználó felületről van szó, akkor általában két dolgot értünk ezen fogalom alatt. Az egyik a vizuális megjelenés, ami a gombokon használt ikonok milyenségét és úgy általában a grafikai elemeket jelenti. A másik fontos terület inkább az ergonómia témakörébe tartozik. Ez az elrendezés, idegen szóval layout, ami a gombok, kapcsolók és a további vizuális elemek síkbeli elhelyezkedését, láthatóságát (vagy nem láthatóságát) érinti. Ezen dolgok együttes megváltoztatásának hatására a böngésző szinte újjászületik, mintha egy másik programot használnánk, ami általában jó hatással van a felhasználóra is. Nézzük tehát ennek a lépéseit!

Bőrök

Az egyszerűbb feladat a vizuális elemek felfrissítése. Ez - sok más programhoz hasonlóan - az Operában is a bőrök cseréjével oldható meg legkönnyebben. A bőrök (skin-ek) itt olyan tömörített állományokat jelentenek, amelyek nagy számú, az ikonokat és más grafikai elemeket ábrázoló képeket tartalmaznak. Ebből következik, hogy bizonyos alapvető tudás birtokában magunk is készíthetünk saját bőrt. Mi most azonban ezzel nem foglalkozunk, hiszen a már meglévő bőrök közül is nehéz választani nagy számuk és igényességük miatt.

Az Opera rendelkezik egy beépített bőr kezelő funkcióval, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. Ha meg szeretnénk változtatni a program megjelenését, kattintsunk jobb gombbal bárhol a felhasználói felületen, és válasszuk a Testreszabás... menüpontot, vagy egyszerűen nyomjuk meg a Shift + F12 billentyűzet kombinációt. Ennek hatására megnyílik a Megjelenés párbeszéd ablak. Itt válasszuk a Bőrök fület. A megjelenő panel szolgál a skin-ek kezelésére. Alapesetben két variációt láthatunk a listában, az egyik az alapértelmezett Opera Standard, a másik a Windows Natív (Linux esetén ez nyilván módosul). Másik bőrt úgy választhatunk, hogy kijelöljük a használni kívánt skin-t. Ekkor az Opera automatikusan, újraindítás nélkül alkalmazza a változtatásokat.

Operával kapcsolatban gyakran hangzik el ez a kérdés azoktól, akik főleg Firefoxot vagy Explorert használtak. Firefoxban ugyanis közvetlenül a menü alatt vannak a böngészéshez kapcsolódó gombok és a címsor, ahová a webcímeket lehet beírni, majd ez alatt helyezkednek el a fülek a weblapokkal. Operában éppen fordítva: itt felül vannak a fülek, és alatta a böngésző gombok a címsorral.

Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, de én úgy érzem, hogy az egyik megoldás éppen olyan jól használható, mint a másik, a különbség sokkal inkább abban áll, hogy melyiket szoktuk meg jobban. Ennek ellenére megpróbálom összefoglalni az érveket és ellenérveket. Ha a fülek vannak alul, akkor gyorsabban lehet kattintani a fülek között, mert közelebb vannak a lap tartalmához, ahol a legtöbbet szaladgálunk az egérrel, így ha egy másik lapra akarunk váltani, kevesebbet kell mozgatni az egeret. Logikusabb viszont az, hogy a fülek legyenek felül, hiszen a navigáló gombok (előre, hátra, frissítés), valamint a címsor nem globális érvényű, hanem csak az adott lapra vonatkozik, így a laphoz, vagyis a lap füléhez kell tartoznia.

Van még egy dolog, ami miatt jobb a Firefox megközelítése. Ha ugyanis minden fület bezárunk benne, akkor még mindig ott marad a címsor, ahová be lehet írni egy új címet. Az Operában régebben ilyenkor minden eltűnt, és új fület kellett nyitni ahhoz, hogy egy új címet megadhassunk. Most az Opera úgy oldja meg a problémát, hogy az utolsó fület alapesetben nem lehet bezárni, így mindig marad egy üres fül, ahová egy új címet beírhatunk.

Ha neked jobban tetszik a Firefox megoldása, természetesen Operában is lehetőséged van hasonló beállításra. Sajnos az eszköztárakat nem lehet úgy mozgatni, mint sok más alkalmazásban, de nagyon egyszerűen átcsoportosíthatod őket a kívánt módon. Mivel az Opera támogatja az eszköztár-beállítások letöltését, így egy kattintással telepíthetsz egy Firefox-szerű felépítést. Ekkor még megjelenik egy lebegő címsor a lap címével, amelyet biztonsági okokból csak kézzel lehet kikapcsolni, ha a Nézet menüben bekapcsolod, majd kikapcsolod a címsort.

A másik megoldás kicsit hosszabb, viszont jobban megismerheted az eszköztárak működését Operában, és így még jobban be tudod majd állítani a saját ízlésednek megfelelően.

Fontos még, hogy ha valamit elrontasz, akkor sincs semmi gond, bármikor visszaállíthatod az eredeti megjelenést. Nyisd meg a Beállítások ablakot, és a Haladó > Eszköztárak részben az Eszköztár-beállítások alatt válaszd ki az első pontot (Opera Standard), majd OK. Ekkor az Opera ismét az eredeti eszköztárakat fogja használni (ha kézzel kikapcsoltad a címsort, akkor azt ugyanúgy vissza kell kapcsolnod).