A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Karmadealer jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

(Jelenet, valahol a nagykörúton, kisfiú hangszertokkal a kezében megszólít egy idősebb urat)

- Bácsi, hogy jutok el az Operába?

- Gyakoroljon fiam, sokat gyakoroljon!

És mielőtt a szörnyű viccért meglincselnétek, én is elmesélem hogyan jutottam el az Operába.

Valamikor a kilencvenes évek második felében az akkor legnépszerűbb böngészőn, a Netscape Navigátoron kezdtem a netjunkie életem. Az akkori Windows operációs rendszerek pocsék megbízhatósága és általános, sőt, gyakorlatilag kizárólagos elterjedtsége (vagyis megkerülhetetlensége) minden olyan embert MS gyűlölővé tettek aki meg tudta különböztetni az oprendszert az alkalmazástól.

Emiatt (sem) jöhetett szóba az időközben elterjedő Explorer az akkorra Communicatorrá keresztelt, de meghízott és elfáradt Netscape-em leváltására, pedig jócskán túlhordtam, mert az öreg Netscape-nek még fél lábbal a sírban is ezerszer jobb volt a levelezőkliense mint az addigra minden gépet megfertőző Outlook Express nevű „víruskliensnek”.

Akkoriban talán a 3-as vagy már inkább a 4-es Opera létezett, leginkább warez formátumban. :-) És hát akinek van geek barátja, hamar hagyja magát rábeszélni valami különleges, exkluzív progira, főleg ha a lakosság azon elenyésző hányadához tartozik aki szereti tudni mitől megy a villamos.

A füles böngészés, testreszabhatóság nagyon ínyemre volt, ezért az öreg lomtárszökevénnyel sokáig együtt használtam, de a végső találatot az egérmozdulatokkal támadó 5-ös Opera vitte be a szívem közepébe, ami ráadásul az első ingyenes verzió volt, a legendás reklámbannerrel. (Amit azért a szintén warez AdMuncher miatt persze nem sokáig kellett hogy nézzek).

Azóta hadonászom hasztalan a képernyőkön ha Opera nélküli gépeken kell böngésznem, és ekkor világosodott meg, számomra mit jelent a neve: úgy irányítod az egérrel mint karmester a zenekart az operában: pici mozdulatodra komplett folyamatok zajlanak le, oldalak nyílnak és csukódnak, szaladsz előre-hátra az előzményekben mint kés a vajban, miközben kezed le sem veszed az egérről.

Nekem ez volt a döntő érv: egy napot adtam neki, hogy ha megtetszik, átszokom rá, de fél óra alatt lenyűgözött, és azóta az első lépés egy új gép telepítésénél az Opera felrakása.

Ha már itt tartunk, el is mondom mit szoktam rajta átállítani a gyári beállításokhoz képest:

Átállítok néhány billentyűparancsot (pl. sima G a képek ki-be kapcsolására, új fül: Ctrl-N – ezeket megszoktam még az ősrégi verziókban, és nekem már ezek állnak kézre.) A fülsáv leugrik az aljára, és a sortörés engedélyezve lesz. Így még csillió fülnél is látszik a feliratok nagy része. (Mert néha csupa fül vagyok, mint Dolph Lundgren a Tökéletes katonában.)

Mivel del.icio.us-t használok így a böngésző könyvjelzőit nem használom, a levelezőklienst pedig csak annyiban hogy pop3-al a Gmail-re állítom be, így látom rögtön ha levelet kapok. (igaz, hogy általában a gmail webes felületéről válaszolok.)

Amint a képernyőmentésből is látszik, a könyvjelzők helyett a gyakrabban látogatott kedvenc oldalaim gombokként kerültek fel az állapotsávra (ez úgy zajlik hogy a megnyitott fülek közül a kiszemeltet megragadjuk, és – jelen esetben - az állapotsávra húzzuk, majd a Shift megnyomásával elengedjük), így ezen túl új fül nyitása nélkül is egy kattintással elérhetőek lesznek. Persze ekkora gomberdőnél szokni kell, mi hol van, de épp ez a testreszabhatóság varázsa.

A telómon Opera Minit használok (az ötöst nagyon várom) az asztaliból pedig a legújabb végleges verziókat szoktam feltenni otthon és munkában egyaránt így most értelemszerűen a 10.0 van fenn 32 bites XP környezetben. Úgy intéztem sorsomat hogy Vista-Pista kimaradjon az életemből, majd inkább megvárom a Hetest, de arra sem biztos hogy rögtön felszállok (különben sem áll meg az Andrássyn – megint bocs :-O ), viszont Operából alig várom már a Unite-osat, ha végre elkészül. :-) Kipróbáltam a portable változatot is, de igazából ritkán ülök „szűz” gép elé, és ismerőseim nagy részénél meg feltettem az Operát, így nem nagyon van rá szükségem.

A böngészők összehasonlításakor a stabilitás és a funkciók mellett a sebesség szokott lenni az egyik fő érv. Nos, számomra semmit nem jelent az a pár tizedmásodperc amivel éppen egyik vagy másik aktuális browser verzió gyorsabban betölti ugyanazt a weblapot.

Számomra a sebesség sokkal inkább abban fejeződik ki hogy milyen gyorsan tudom a böngészőmmel, mint egy saját igényeimhez igazított céleszközzel elvégezni az összetettebb böngészést igénylő napi feladatokat, vagy éppen felhőtlen olvasgatást. És azt gondolom hogy az Opera ezt képes hihetetlenül megkönnyíteni, és amit tud azt gördülékenyen, intuitívan, remek „minőségérzet” mellett nyújtja (aki használta a FF mouse gesture add-on-ját és az Opera beépítettjét, az tudja miről beszélek.)

Hosszan sorolhatnám mit szeretek benne, de ami most hirtelen eszembe jut: Ctrl+egérgörgős nagyítást – gyönyörűen működik réges-rég óta - ahogy mindent precízen arányosan átméretez a böngésző, ez is már rég megszokott valóság volt amikor az IE, FF még hírből sem ismerte, hogy ha össze is omlott, onnan folytatta ahol abbahagyta, ami sima újraindításkor is szuper.

Néha kukázom is az óvatlan hadonászásnak áldozatul esett oldalak visszanyerésére. Ez is régi kedvenc. A lassú net világában igazi csoda volt a képek könnyű ki-be kapcsolhatósága is, mára ez elvesztette a jelentőségét, de ínséges esetekben (pl. lassú GPRS netkapcsolat) még mindig jól jöhet. Mára szintén triviális, de ugyanígy gyorsítja meg a lassú kapcsolaton a böngészést az egérgörgővel (középső egérgombbal) linkre kattintva háttérben új fülre betöltés: amíg olvassuk az aktuális oldalt, észrevétlen töltődik a vaskos következő, amire csak átkattintunk egy másik fülön, vagy csak letesszük rövid távú memóriánkat kímélendő a kapcsolódó linkeket későbbi olvasásra. Szoktam keresni címsorban a g-vel, viszont a kiegészítőkre – talán egy reklámszűrőt leszámítva eddig nem volt igényem.

Amit gyakran használok az a session, vagyis böngészési folyamat, ami nálam egy adott témához, alkalomhoz tartozó egyszerre megnyitott fülcsoport elmentése azért hogy legközelebb egyszerűen be lehessen mindet tölteni, (pl. filmfelirat vadászathoz a filmajánló oldalak, a Port.hu, az IMDB, a rottentomatoes.com, a subtitles.org, valamint a kapcsolódó szakmai oldalak :-) egyszerre betöltése) Külön szimpatikus, hogy elmentett session betöltésekor alapbeállításban új böngészőablakot nyit a fülcsoportnak, így nem kuszálja össze az aktuális sessiont sem. Viszont ha valaki rájött már és megosztaná, hogy lehet egy lementett sessiont eszköztárra helyezhető gombként feltenni, további értékes tizedmásodpercekkel ajándékozná meg mindennapjaim. :-)

Egy biztos, az Opera sosem lesz a nép böngészője, de ez nem egyfajta elitizmus, hanem inkább csak abból ered hogy aki kevesebbet netezik, akinek nincsenek az alapfokú böngészésnél komolyabb elvárásai, igényei, nem is biztos hogy szüksége van testreszabhatóságra, fejlett funkciókra, azt nehéz rábeszélni miért szánjon az életéből fél órát egy új felület megismerésére az eddigi, minden gépen megtalálható böngészője helyett.

Ráadásul ők gyakran olyasféle emberek akik az élet egyéb területén is ódzkodnak az újtól, ismeretlentől - legyenek azok új ételek, italok, rádióadók, filmek, zenék, ismeretségek – ezért jobban érzik magukat a húszéves slágerek, a megszokott Windows háttérben pislogó jól ismert ikonok között. Tudomásul kell venni, az Opera nem nekik való.

És bízom benne hogy a norvég srácok ezentúl is úgy gondolkoznak hogy a világ több milliárd online lakójának akár csak 2 százaléka is van annyira sok hogy érdemes miattunk fejleszteni és életben tartani ezt a mindennapjainkat megkönnyítő, remek programot.

De hiszek benne hogy ennél többen is lehetnénk ha más is tudná mit jelent Operázni, ezért mellékelten felajánlom ötleteimet szeretett böngészőnk népszerűsítésére. Az operások nem erőltették meg a képzeletüket a – közmondásos vastagságú norvég ceruzával írt árakon kínált - gyári pólóikon ezért megosztom veletek az Operát számomra leginkább kifejező jelmondatot, ami magyarul kb. annyit tesz hogy „Merj okos lenni”, és persze a figyelemfelkeltés legjobb eszköze mindig a nő, ezért nem hiányozhatott a képről.

Ha valaki tudja hol érdemes a hasonlókból – kis darabszámban - pólót csináltatni, azzal szívesen felveszem a kapcsolatot, ugyanis egy jól eltalált üzenetű pólót hordani a legjobb társadalmi célú reklám, egy apró lehetőség arra hogy a világodat a saját szerény eszközeiddel kicsit előrébb vidd…

A magasztos célok kipipálása után pedig irány az önfeledt szórakozás: töltődjenek is be egy-egy gyors sessionban kinek-kinek kedvenc lapjai: hackermagazinok, beteg humorgyűjtemények, bizarrszex-blogok, terrormetál klipoldalak, torrentportálok! Jut eszembe, talán az egy gombbal kapcsolható privát böngészés még elférne benne…

Opera – da capo al fine!

Linkek a testreszabáshoz:

• hamarosan...

Tipp! További hasonló cikkeket a gyűjtőoldalon találhatsz.