Talán emlékeztek még rá, hogy kb. egy éve a Desktop blogon megjelent néhány információ azzal kapcsolatban, hogy az Opera egy merőben új elveken alapuló böngészőt fog fejleszteni. Azóta síri csend volt a téma körül, mígnem a mai napon hivatalosan is megjelent a Neon, az Opera koncepció böngészője.

Nem véletlen a kifejezés, ami az autógyártásból lehet ismerős. A Neon ugyan is nem egy új böngésző, csupán egy elgondolás, hogy mivé fejlődhetnek a böngészők a jövőben. Mint azok a futurisztikus autók, amiket időről időre kiállítanak egy-egy rendezvényen, de később sosem kerülnek gyártásba.

A Neon létezése azon alapul, hogy a világháló a klasszikus weboldalak helyett egyre inkább az interaktív, multimédiás alkalmazások irányába fejlődik, miközben a böngészők felépítése az elmúlt 20 évben lényegében nem változott. Ez részben azt jelenti, hogy rengeteg alkalmazást ma már a böngészőben futtatunk, amihez korábban külön asztali programokat használtunk. Másrészt gyakori, hogy egyszerre több dolgot is csinálunk a böngészőben, amihez a klasszikus lapfüles felület nem mindig előnyös. Ezen gondolatmenetek mentén készült el a Neon.

Forradalmi újítások(?)

A legszembetűnőbb újdonság az, hogy a Neon kezdőlapja teljesen átlátszó. Az asztali háttérképen jelenik meg a címsáv és a gyorshívók is. A bal oldalon egy oldalsáv, a jobb oldalon pedig a megnyitott fülek helyezkednek el. Az egész felület egy kissé rendezetlen íróasztalra emékeztet, ahol mégis megtalálunk mindent.

A megnyitott weboldalak lebegő ablakokban jelennek meg, amiket ráadásul egymás mellé is lehet rendezni, bár ezt nekem nem sikerült működésre bírni. A címsáv puritán, csak a dokumentumablak kezelésére szolgáló gombokat tartalmazza. Illetve a HTTPS-t használó oldalak esetében egy lakatot, amire rákattintva az oldalspecifikus beállítások nyílnak meg. Sajnos ezt a funkciót a titkosítatlan oldalak esetében a lakat hiánya miatt nem lehet előcsalni.

A lapfülekkel kapcsolatban van egy érdekes, de nagyon idegesítő dolog. A böngésző a használat gyakorisága alapján időnként magától átrendezi a fülek sorrendjét. Annál hasznosabb viszont, hogy a lapfülek ikonja az értesítéseket is mutatja. Továbbá a gyorshívó elemeit a jobb oldali fülsávra húzva is meg lehet nyitni a weboldalakat. (Ezt a normál Operában is lehet, de itt menőbb.)

Az oldalsávban néhány beépített alkalmazást találunk. Az első a megnyitott lapok zene- és videólejátszóit listázza. A panel segítségével bezárhatjuk, megállíthatjuk, vagy a videónézegetőben megnyithatjuk az egyes tartalmakat. A második egy képernyőmentésre szolgáló eszköz. Egyszerű húzással kijelölhetjük a megnyitott weblap egy részét, és egy kattintással el is menthetjük. Hová? A harmadik, Galéria nevű alkalmazásba. (Jegyzetek?) A negyedik alkalmazás a letöltéskezelő.

Az eddig részletezett funkciókon kívül az egész felületnek van egy futurisztikus hatása, ami részben az ide-oda pakolt elemeknek, részben pedig az animációknak köszönhető. Némelyik ugyan kissé zavaró, de érintőképernyős eszközön használva mégis úgy érezhetjük magunkat, mint Tony Stark a legjobb hologramos kivetítőjével.

Persze mire idáig eljuttok az olvasásban, már bizonyára rázzátok a fejeteket, hogy mi ebben az újdonság?! Hiszen ezek a funkciók egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Nagyrészük már a régi Operában is működött. És igazatok is van. A fejlesztők természetesen irdatlan PR szöveggel körítették a bejelentés mellé, de ezt manapság máshogy nem is nagyon lehet. A lényeg itt elsősorban nem az eszközökön, hanem az összhatáson van.

De mégis mi a jó ebben az Operának? Nos, egyrészt néhány óra telt el még csak a bejelentés óta, de máris ezzel vannak teli az informatikai hírportálok. Elég masszív hype alakul ki a Neon körül. Másrészt a Neonban megtalálható funkciók és eszközök egy része a normál Operában is be fog mutatkozni tavasszal. Hogy konkrétan mik, arról nem nyilatkoztak, de van, amit jó eséllyel meg lehet tippelni.

Fontos!

A Neon egy koncepció böngésző. Bár stabil, nem mindennapos használatra tervezték. Az alapja ugyanúgy a Chromium, de nem támogatja a bővítményeket, valamint nincs benne tartalomblokkoló, VPN és szinkronizálás sem. Nem tudni, hogy milyen gyakran kap majd frissítéseket, vagy hogy egyáltalán kap-e valaha. Éppen ezért senki se számítson arra, hogy bármilyen kérést figyelembe vesznek a fejlesztők!

Ennek ellenére érdemes játszani vele egy kicsit, mert nagyon érdekes megoldások vannak benne. Ebben a formában sok zavaró hiányossága van, de az irány igazán előremutató.

A rossz hír viszont az, hogy jelenleg a Linux és a 64 bites architektúrák nincsenek támogatva, és egyáltalán nem biztos, hogy ez a jövőben változni fog.

Letöltés: Windows, Mac