Ez a cikk egy rövid eszmefuttatás a webes alkalmazások témakörében - a konkrét időpontot egy operás bejelentés inspirálta. Megírásához az első indíttatást egy videó adta. Ebben a Le Web 2010 nevű webes konferencia egy interjúja látható, amiben Mitchell Bakert, a Mozilla Alapítvány elnöknőjét szólaltatták meg.

Az egész interjú meglehetősen hosszú, mintegy 20 perces, és sok témát érint, azonban közülük én csak egyre szeretnék reagálni. A beszélgetés elején a beszélgetőpartner szóba hozza az alkalmazásboltok kérdését, egészen konkrétan az Apple modellt. Aki esetleg nem ismerné, ezen elgondolás szerint a fejlesztők csak szigorúan meghatározott programozási nyelveken írhatnak alkalmazásokat, amiket egy központi helyre tölthetnek fel. A felhasználók pedig innen juthatnak hozzájuk, egy előzetes cenzúrát követően.

Mitchell Baker ezt nem tartja helyén valónak, és hosszútávon a webes alkalmazások mellett érvel. Azt mondja, hogy ezen programoknak a web valamiféle kiterjesztésének kell lenniük, egyfajta mobil eszközökre megírt honlapoknak. Tehát olyanoknak, amik a "webből állnak" és webes tartalmakat szolgáltatnak, ugyanakkor megőrzik mindazt, amiben a klasszikus alkalmazások erősek.

Az érdekes rész ezután következik, amikor arról beszél, hogy a Mozilla Labs-nál jelenleg még nincs kiforrott modelljük a megvalósítás mikéntjére, de a jövő évben komoly erőforrásokat szentelnek a témakörnek. Majd kijelenti, hogy sokan próbálják követni az Apple példáját, de csak a Mozilla teszi fel a kérdést: miként lehetne az alkalmazásokat integrálni az internettel (ez 3:00-nál hangzik el).

A fordításom talán nem teljesen szakszerű, de úgy vélem, helyesen értettem szöveget. Ha tehát most valaki a fentieket olvasva kérdőn néz maga elé, nem jár messze az igazságtól. Túl azon, hogy a fenti integráció lenne ugye a Chrome OS fő szexepilje, én még ismerek egy norvég szoftvercéget, ami nem csak hasonló kérdéseket fogalmazott meg, de el is kezdte azok implementálását - méghozzá már 2006-ban!

Igen, az Operáról van szó, és az ő minialkalmazásairól. Annak idején, amikor a funkció 2006 nyarán bemutatkozott az Opera 9 részeként, meglehetős értetlenséggel és megütközéssel fogadta nem csak a netes társadalom, de ezen belül az operások tábora is.

Egyesek - általában nem az Opera felhasználók - a firefoxos kiegészítők operás megfelelőjét próbálták felfedezni bennük, de - nem meglepő módon - ez nem sikerült nekik, ezért aztán meglehetősen negatívan nyilatkoztak róluk. A tévedésük az Opera 11 megjelenésével vált teljesen nyilvánvalóvá, hiszen ez a verzió már valódi kiegészítőket nyújt a minialkalmazások mellett.

Megint mások - és itt már főleg az Opera felhasználókra gondolok - szintén nem tudták hova tenni a minialkalmazásokat. Sokan csak játékszerként tekintettek rájuk, megkérdőjelezték létjogosultságukat mondván, minek még egy widget platform a többi mellé, fejlesztettek volna inkább valami hasznosat.

Sőt, bizonyos körökben szinte sikk volt leszólni a minialkalmazásokat, és hangoztatni, hogy "én ugyan nem használom őket". Minden ellenérzés dacára mégiscsak összejött ezer-egynéhány programocska. A színvonalat sem kárhoztatnám: ha körülnézünk az Apple vagy az Android alkalmazás-boltjában sem jobb az arány a használható és a primitív alkalmazások között.

Bár erről nincsenek konkrét információim, meggyőződésem, hogy az Operánál már akkor a 10.5-ben bemutatkozó külön processzes minialkalmazásokat tűzték ki célul(?), a kezdeti widget-motor is inkább csak demonstrációs célokat, illetve könnyű fejlesztést szolgálta.

De mi is az a koncepció, ami életre hívta ezt a funkciót? Pontosan az, ami miatt Mitchell asszony videójával kezdtem az írásomat: a webes alkalmazások terjesztése. A minialkalmazások írásához ugyanis webes nyelveket használnak, és maguk a programok is sokszor fordulnak információért, adatokért azt Internethez. Mindeközben "normális alkalmazások, amik a gépre települnek - az adott operációs rendszernek megfelelő helyekre - és helyből futtathatók.

De legfőképpen: az egységes nyelv miatt kiválóan hordozhatók nem csak az egyes PC-s operációs rendszerek, de a különböző mobilok, vagy más internet-képes eszközök (például játékkonzolok, autós szórakoztató rendszerek) között is. Természetesen utóbbiak esetén mások a hardveres lehetőségek, de ez az eszközök jellegéből fakad - és leginkább csak az UI-t érinti -, ennél fogva semmilyen más rendszer vagy programozási nyelv sem kerülheti meg ezeket a problémákat.

A netes nyelvek azonban népszerűbbek és elterjedtebbek, mint valaha, és - többek közt a HTML5-nek is köszönhetően - minden korábbinál nagyobb potenciállal rendelkeznek. Ráadásul - mivel az internet szerepe jelentősen felértékelődött az utóbbi években - az ipar óriása (Apple, Google, Microsoft... stb.) kivétel nélkül erősen mögéjük álltak - pénzzel, böngészőkkel, fejlesztőeszközökkel, új szabványokkal.

Ma már minden résztvevő számára nyilvánvaló, hogy a mobil internet szerepe és elterjedtsége az elkövetkezendő években jelentősen megnövekszik majd. Ennek jeleit ma is láthatjuk, elég csak az Opera Mini rendkívül dinamikus bővülésére gondolni. Ahogy azt is, hogy egyes fejletlenebb államok egyszerűen "átugorják" a klasszikus lépcsőfokokat: Indiában vagy Afrikában például jóval több a mobilról netező, mint a PC-s társa. Az USA-ban például sokkal drágább a mobil internet, mint Brazíliában, noha előbbi elvileg sokkal fejlettebbnek számít.

A mobilos térhódítás pedig jelentősen megnöveli a rendszerek megosztottságát. A Windows egyeduralkodó a PC-n, ugyanakkor azért a Mac OSX vagy a Linux sem hanyagolható el. Ez azonban semmi a mobil világhoz képest. Nemcsak a szereplők száma több (lásd Symbian, Android, iOS, Blackberry OS...) - nem is beszélve ezek "egységességéről", a számos különböző verzióról - hanem piaci elterjedtségük is sokkal kiegyensúlyozottabb.

Ezen körülmények és tendenciák mellett nagyon is reális célnak tűnik egy egységes platform megalkotása, legyen az akár a Chrome OS vagy az Opera minialkalmazás-motor. A programok fejlesztői ugyanis - nem meglepő módon - elsősorban programot szeretnének fejleszteni, nem az egyes rendszerek különböző nyűgjeit kerülgetni.

Látni kell, hogy ez az egész nem csak az Opera lázálma, hanem valós piaci igény, aminek képviseletét az Opera igyekszik ellátni - nyilvánvalóan azért, hogy a most születő "új világban" minél kedvezőbb pozíciókat szerezhessen magának.

Ennek érdekében a hátérben számos dolog történt és történik a mai napig az Opera háza táján. például a netes szabványok körül bábáskodó W3C-nek beadtak egy egész sor, a widgetekhez kapcsolódó tervezetet, amik mára közel kerültek a véglegesítéshez. Figyelembe véve a W3C eddigi ténykedését, ez egész gyorsnak számít.

Ebben a specifikáció-csomagban helyet kapott többek közt a minialkalmazások csomagolása éppúgy, mint az elérhető programozási felületek, vagy a HTTP-n keresztüli frissítésük definiálása. Jól látható, hogy az Opera nem csak a saját játékszereként tekint a widgetekre, hanem nyílt iparági szabvánnyá akarja minősíteni őket.

Közben persze mások sem tétlenkednek. A mobil ipar szereplői is összehoztak néhány szövetséget - amiben tanácsadóként nyilván nem kis szerepe volt az Operának is -, ezek közül az egyik a WAC (Wholesale Applications Community), ami a hasonló célokért küzdő JIL (Joint Innovation Lab) utódának tekinthető. Tagjai között olyan cégeket találunk, mint a Vodafone, a Verizon, a China Mobile, a Telenor, a Telefonica, az AT&T, a Samsung vagy a Huawei, tehát szolgáltatók és készülékgyártók vegyesen. Céljuk pedig nem más, mint - az Opera törekvéseivel összhangban - egy egységes mobil alkalmazásfejlesztői platform kidolgozása.

Ténykedésük eredménye a WAC 1.0 specifikáció. Ez definiálja a programokkal és a futtatókörnyezettel (web renderer) szemben támasztott elvárásokat. Ahhoz, hogy minden megfelelő alkalmazást futtatni tudjon, utóbbinak a következő feltételeket kell teljesítenie:

• HTML 4.01 támogatás
• XHTML Basic 1.1 támogatás
• Cascading Style Sheets Level 2 Revision 1 (CSS 2.1) támogatás
• Widgets 1.0 digitális aláírások támogatása
• CSS3 Media Queries támogatás
• SVG Tiny 1.2 támogatás (részlegesen)
• Widget 1.0 csomagolás támogatása (részlegesen)

Az egyik, speciálisan mobil eszközök miatti kikötés már a fenti listában is látszik: ami nem más, mint a Media Queries támogatás. Ez a telefonok és hasonló netes eszközök kisebb méretű és felbontású kijelzőjének kezeléséhez szükséges. A másik, legalább ilyen fontos elem a Widget 1.0 API implementálása. Ez felelős ugyanis azért, hogy a megírt programok használhassák a mobilokban lévő speciális eszközöket, például a gyorsulás vagy mágnestér-érzékelőt, a beépített zenelejátszót, üzenetkezelőt, vagy éppen a kamerát.

Noha az Opera minialkalmazások több, mint 4 éve elérhetők a PC-kre, mobilon meglehetősen mostoha bánásmódban részesültek. Egyedül egy kísérleti Windows Mobile-os futtatókörnyezetről tudtam - eddig. Nemrég ugyanis megjelent ennek továbbfejlesztett, androidos verziója is, ami már teljesíti a WAC 1.0 követelményeit.

Ez tulajdonképpen egy kis program, ami egyben tartalmazza az Opera renderelő motorját és a minimalista felhasználói felületet. Inkább a fejlesztőket célozza, mintsem a végfelhasználókat, de egy próbált mindenképpen megér. Ami a felületet illet, nem sokban tér el a már említett Windows Mobile-os változattól. Ugyanakkor támogatja az új WAC elemeket, szemléltetésként például van benne egy vízszintező, ami a telefonban lévő giroszkóp adatait használja fel.

Ezen felül kapunk egy tetszetős időjárás-előrejelző minialkalmazást is, amit természetesen asztali gépen is telepíthetünk. Sajnos az átjárás visszafelé már sokkal problémásabb, rengeteg PC-s program van, ami mobilon nem használható. Nagy kérdés, hogy mennyire lenne nehéz őket átültetni, gyanítom sok esetben nem igényelne sok munkát, csak eddig senki nem strapálta magát emiatt.

Beszerezni sem csak az Opera oldaláról lehet majd őket, hanem az egyes gyártók saját piactereket hozhatnak létre. Nem tudom, hányan vették észre, de az Operának is van már egy saját - természetesen webes alapokon nyugvó - megoldása, ami ugyan nem minialkalmazásokkal foglalkozik, de semmi akadályát nem látom annak, hogy widgetekre adaptálják a rendszert - akár az Opera, akár más cég.

Ugyanakkor - az egységes specifikációnak köszönhetően - elvileg nem lesz akadálya, a más market-ekből letöltött alkalmazások futtatásának sem. Ráadásul az is mindegy, hogy milyen operációs rendszert használunk - feltéve, hogy az Opera Mobile elérhető rá.

Ezekből is látszik talán, hogy az Opera webes alkalmazásai igenis életképesek, talán most jön el az időszak, amikor jelentős előrelépést láthatunk ezen a területen is. Egyelőre mobilon egy külön alkalmazásra szorulunk, és az egyes widgetek is úgy futnak, mint a régi minialkalmazás-motor esetén. Érdekes lesz látni, ha a motor integrálódik az Opera Mobile telepítéssel, és - miként PC-n itt is egymástól és a böngészőtő függetlenül futhatnak majd.

Egy szó, mint száz: a minialkalmazás nem zsákutca tehát, a történet csak most kezdődött el!

Opera minialkalmazás-futtatókörnyezet letöltése Androidra