Nagy ujjakhoz nagy gombokat!

Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy szinte a teljes internetet élvezhessük a mobiltelefonunkon, vagy más hordozható eszközünkön. Nem kis részben az Opera Mobile-nak és a Mininek köszönhetően ez a vélekedés mára jelentősen megváltozott. Ugyanakkor lehetett bármily komoly a fejlődés, nem terjedt ki a mobil eszközök alapvető vonásaira.

Ma már egyáltalán nem szokatlan a QVGA felbontású kijelző, ennél jobbat is kaphatunk a pénzünkért, de ez még mindig nem veheti fel a versenyt az 1280x1024 képpontnál kezdődő PC-s monitorokkal. Az adatbevitelhez, irányításhoz sem áll rendelkezésünkre multimédiás billentyűzet, vagy éppen sok gombos egér.

Az adatbevitel sem akadály

Nem véletlen tehát, hogy a két részegység egyre inkább összeforr, hódítanak az érintőképernyős kütyük. Ez még mindig nem tökéletes, főleg ha ezekhez az ujjbegyünket szeretnénk használni.

Több komoly probléma is felmerülhet, ha netezésre adjuk a fejünket. Ha lenyomunk egy gombot, az egyértelmű, ha kattintunk, az egyértelmű, de ha megbökjük a kijelzőt, akkor visszajelzés hiányában nem lehetünk biztosak abban, hogy a szoftver is vette az adást. Ráadásul a felbontás egyre nő, az ujjunk mérete viszont állandó marad. Emiatt két választásunk van, vagy nagyon belenagyítunk az oldalba (de akkor minek a sok pixel), vagy szinte a körmünkkel ügyeskedünk.

Sok szó esik arról általában, hogy mennyi hasznos hely marad a weblapoknak a különböző böngészőkben, ha egyik vagy másik eszköztár be van kapcsolva, ennek ellenére nagyon kevesen használják a böngésző teljes képernyős módját (F11 vagy jobb gomb a lapon és Teljes képernyő). Ilyenkor ugyanis minden eszköztár hiányzik, és ez sokszor a kényelem rovására megy. A jó hír, hogy böngészhetünk úgy is teljes képernyős módban, hogy nem kell lemondanunk például a fülekről és a címsorról.

Bár teljes képernyős módban is be lehet kapcsolni az egyes eszköztárakat és sávokat, azok a következő alkalommal, amikor megint teljes képernyős módba vátunk, megint el lesznek tűnve. Ezért módosítani kell a teljes képernyőre váltó parancsokat. Készíthetünk hozzá sajátgombot, billentyűparancsot, menüpontot vagy egérmozdulatot.

Az alábbi táblázatban megtaláljátok a különböző eszköztárak bekapcsolásához tartozó parancsokat (ezt kell használni a billnetyűparancs, a menüpont vagy az egérmozdulat megadásakor), valamint a hozzájuk tartozó gombokat. Ha nem tudod, hogyan kell ezeket módosítani, szólj!

Ha azt szeretnéd, hogy a görgetősávok is láthatóak legyenek, akkor a fenti parancsokhoz illeszd be a következő részt a parancs mögé.

& Delay, 10 & Enable scroll bars

Megjegyzések

• A címsor és az állapotsáv nem jelenik meg az inaktív füleken.
• A panelkapcsolót nem lehet megjeleníteni teljes képernyős módban.

A Safari 4 beta megjelenésével az Apple megint túlzásokba eset a saját érdemeit illetően. Nem akarok most abba belemenni, hogy hányszor lett gyorsabb a JavaScript, majd le fogják mérni pontosan, akik jobban értenek hozzá. De az a magabiztosság, ahogy több funkciót is úgy állítanak be, mintha ők fedezték volna fel a spanyolviaszt, egészen elképesztő. Jópár esetben a Safari nemhogy első, de még második sem volt az adott funkció lenyúlásában megvalósításában, de láthatóan ez a tény mit sem zavarja őket abban, hogy maguknak követeljék a dicsőséget.

Lássuk akkor a listát, miben volt szerintük első a Safari. Operásoknak bizonyára csak véletlenül ismerősek az alábbi pontok.

• Acid 3 támogatás — A Safari az első és egyetlen webböngésző, amelyik teljesíti az Acid 3 tesztet.

  2008 március: a WebKit és az Opera elsőként teljesítik a tesztet.

• RSS olvasó — Elsőként megvalósítva a beépített RSS olvasót, a Safari …

  2003 december: az Opera 7.5 előzetesében már van RSS olvasó.

• Beépített Google kereső — A Safari volt az első olyan népszerű böngésző, amelyik keresőmezőt épített a felhasználói felületre.

  2000 december: az Opera 5-ben már van beépített Google kereső.

• CSS 3 Web Fontok — A Safari volt az első böngésző, amelyik automatikusan felismerte, hogy egy website saját fontokat használ …

  1997 szeptember: az Internet Explorer 4 már támogat letölthető webfontokat.

• HTML 5 Media támogatás — … Az első böngésző, amelyik támogatja a HTML 5 audio és video tageket, a Safari, …

  2007 április: Az Opera 9.5 tesztverziója már támogatja a HTML 5 video elemet

• Könyvjelző Auto-Click — … Valójában a Safari volt az első böngésző, amelyik támogatta az Auto-Click funkciót. Amikor reggel meg akarod nézni a híroldalaidat, csak használd az Auto-Click funkciót, hogy egyszerre több lapot nyiss meg külön füleken egyetlen kattintással.

  2000 december: Az Opera 5-ben már volt ilyen beépített funkció (a könyvjelző panelen középső gombbal kattintva egy mappára).

• Mozgatható fülek — A Safari volt az első böngésző, amelyikben a füleket mozgatni lehetett. …

Mint látható, a fentiek jó részét egyáltalán nem a Safari, hanem az Opera vezette be. A ma elterjedt népszerű böngészőfunkciók nagy része is Operában jelent meg először.

Te hogy szoktad megnyitni az új weblapokat a böngésződben? Azt tapasztaltam, hogy a legtöbben a legegyszerűbb és legkörülményesebb utat választják, azaz nyitnak egy új lapot (Ctrl+T, Új lap vagy + gomb, extrém esetben Fájl / Új fül), majd ebbe beírják a címet. A profibbak már eleve kihagyják, hogy www, és pár betű után a lenyílóból kiválasztják a címet.

Ez így kétségkívül egyszerű és praktikus, de nem igazán hatékony. Lássuk, hogy csinálják a profik!

Először is, minek új lapot nyitni? Bőven elég, ha csak a címet adod meg, aztán az majd nyit magának új lapot, ha kell. Egyszerűen nyomd meg az F2-őt, és a felugró ablakban már írhatod is a címet, mivel azonnal fókuszba kerül. Ez persze nem sokban különbözik attól, hogy Ctrl+T, majd címbeírás, de mégis van néhány előnye: egyrészt az előzőleg beírt cím eleve be van írva, tehát azt azonnal meg tudjuk nyitni, másrészt ha mégsem kellene az új lap, akkor egy Esc-re azonnal mindent visszavonunk, és nem marad bent egy üres lap.

Van ennél jobb módszer is, ehhez viszont az kell, hogy a fontosabb oldalakhoz készítsünk könyvjelzőket, és azokat lássuk el valamilyen értelmes azonosítóval.

Az Opera 10 nemrég megjelent előzetesének egyik régóta várt újítása volt a beépített frissítéskezelő, vagyis az új verziók megjelenésekor már nem kell többé az egész Operát letölteni és kézzel rátelepíteni az előzőre, hanem mindez részben vagy teljesen automatikusan megtörténik.

Ebből a szempontból az Opera elég nagy lemaradásban volt mostanáig, ugyanis a legtöbb böngészőnek már van ilyen modulja. A Firefox például nem csak a böngészőt tudja automatikusan frissíteni, hamem a kiegészítőket és a beépülőket is. A Chrome a levakarhatatlan és eléggé rejtőzködő életmódot folytató GoogleUpdate szolgáltatással talán még túl is lőtt a célon. Az Internet Explorer javításai pedig a szokásos Windows frissítések keretében érkeznek, ugyancsak automatikusan (többnyire).

Valószínűleg ezzel magyarázható az a furcsa jelenség is, hogy bár az Opera szokott lenni egy adott pillanatban a legbiztonságosabb böngésző (nagyon ritkán van egyszerre ismert és javítatlan biztonsági hibája), mégis az Opera felhasználói voltak a „leglustábbak” a frissítések terén, vagyis ők használták leginkább a böngésző régebbi, kevésbé biztonságos változatait. Több mint valószínű, hogy ez az automatikus frissítés hiányának tudható be. Végül is teljesen jogos, hogy az ember a böngészőjét böngészésre szeretné használni, és nem azt lesni folyamatosan, hogy van-e belőle új verzió. Bár az Opera 9 már szól, ha talál egy frissítést, de a telepítés továbbra is a mi feladatunk maradt.

Az Opera 10 végre változtatni fog ezen az állapoton. A beépített frissítéskezelő már nem csak egyszerű értesítést ad, ha megjelenik egy új verzió, hanem néhány gombnyomással le is cserélhetjük az Operánkat. Az első frissítésnél ráadásul be lehet állítani, hogy ezután automatikusan telepítsen minden frissítést kérdezés nélkül. Azért nem árt vigyázni, mert ez az opció jelenleg alapesetben be van kapcsolva, és gondolom sokan nem szeretik, ha egy szoftver a tudtuk nélkül telepítget, úgyhogy ezt érdemes lehet kikapcsolni (lehetséges, hogy a végleges verzióban ez már másképp lesz).

De lássuk, hogyan is működik az új frissítéskezelő. Mivel időközben megérkezett a második előzetes is az új Operához, erre már ezen a módon is lehetett frissíteni.