Péntek lévén újabb előzetest érhetünk el az Opera szervereiről, annak ellenére, hogy a nyári szabadságolások szezonját éljük. Ebben az uborkaszezonban jól jön némi extra fejlesztői információ is, amit a Desktop Team honlapján időről-időre meg szoktak osztani velünk. A mai "tanmese" témája kedvenc előzeteseink születéseinek története, azaz a telepítők elkészítésének folyamata.

Az Operát C++ nyelven írják, értelemszerűen szöveges forráskód formájában. A rengeteg funkció egyben rengeteg különféle forrásfájlt jelent, amelyek számos fejlesztőcsoport munkájának eredményei. A kész szoftver is ezekből a töredékekből készül, ami az általunk látott végeredmény - a telepített program - szempontjából kritikus folyamat. Különösen fontos szerep hárul rá az Opera esetében, hiszen - noha alapvetően megegyeznek - számos operációs rendszeren (pl. Windows, Unix, Macintosh) és architektúrán (pl. Wii, Archos, Windows Mobile) kell jól teljesítenie.

A művelet maga két folyamatból áll: az összeállításból (build) és a csomagolásból (pack). A rendszer kezdőpontja egy webes felület, amelyen keresztül a fejlesztők bejelenthetik az igényüket egy összeállításra. Ez tulajdonképpen adott verziójú forrásfájlok összességéből áll össze, amelyek együtt kiadják azt, amit mi Operaként ismerünk. A könnyebb azonosítás érdekében ezeket sorszámozzák, ez az amit minden telepítő esetén megadunk (ahogy ennek a cikknek a címében is). A központi szerver a beérkezett összeállítás igényeket feldolgozza és továbbítja annak a jól bekonfigurált számítógépnek, ami az adott operációs rendszert futtatja (minden oprendszerhez külön gép "tartozik"). Az egyes operációs rendszerekhez tartozó fordítók (compilerek) aztán az adott környezetben futtatható állományokat hoznak létre. A folyamat nagyrészt automatikus, feltéve persze, hogy a forráskódban nincs semmi szintaktikai hiba és minden forrásfájl elérhető...

A csomagolás során a létrehozott futtatható és egyéb állományok, könyvtárak egy "tetszetős" csomagba kerülnek, amelyek létrehozása szkriptelt, és erősen operációs rendszer függő. A végeredmény Windows alatt az az exe fájl, amit a szerverekről letöltünk és elindítva feltelepíthetjük a programot. Jó esetben minden probléma nélkül...

Windowshoz mindjárt kétféle telepítőt is elérhetünk, a "klasszikus" verziót és az MSI-t. A Classic változata a WISE telepítő egy régi verzióját használja, lévén az újabbak Windows Installer alapúak. Ez utóbbi telepítő MSI-ként is ismert (a fájlkiterjesztés miatt) és számos előnnyel kecsegtet a klasszikus változathoz képest. Például az egyes programkomponensek verziói jobban karbantarthatók, amit kihasználhatnak az olyan alkalmazások, mint a rendszer visszaállítás vagy a meghajtóprogramok visszaállítása (rollback). Emellett az MSI sokkal komolyabb lehetőségeket kínál (GUI, telepítési opciók), ugyanakkor a mérete is számottevően nagyobb, ráadásul a konfigurációja is komplikáltabb folyamat.

A cikk időzítése sem volt véletlen, mert - folytatva több korábbi operás csapat hagyományát - aminőségbiztosításért felelő részleg is saját blogot indított Rest Assured (kb. "legyél teljesen nyugodt") néven.

És akkor most következzen a mai nap előzetese! Amint azt már megszokhattuk, az új build is a 9.5-ös (pontosabban már a 9.51-es) verziót foltozgatja. Az összeállítás számából (b10092) is kitűnik, hogy nincs sok változás, de akad köztük fontos javítás is.

Változások listája:

• néhány stabilitási javítás (még mindig...)
• URL kódolási hiba javítva a "javascript:" tartalmú linkeknél
• javítás a BBC iPlayer RealPlayer beépülőjével kapcsolatban
• a GMail fiók betöltésének megszakadása javítva

Figyelem! Az előzetes verziók még sok hibát tartalmazhatnak, ezeket nem ajánlott mindennapi használatra telepíteni. Az Opera legutolsó végleges verzióját az Opera oldaláról töltheted le.

Letöltés:

• Windows b10092
• Windows Classic b10092
• Macintosh b4897
• Unix b2068