Az Opera 10 nemrég megjelent előzetesének egyik régóta várt újítása volt a beépített frissítéskezelő, vagyis az új verziók megjelenésekor már nem kell többé az egész Operát letölteni és kézzel rátelepíteni az előzőre, hanem mindez részben vagy teljesen automatikusan megtörténik.

Ebből a szempontból az Opera elég nagy lemaradásban volt mostanáig, ugyanis a legtöbb böngészőnek már van ilyen modulja. A Firefox például nem csak a böngészőt tudja automatikusan frissíteni, hamem a kiegészítőket és a beépülőket is. A Chrome a levakarhatatlan és eléggé rejtőzködő életmódot folytató GoogleUpdate szolgáltatással talán még túl is lőtt a célon. Az Internet Explorer javításai pedig a szokásos Windows frissítések keretében érkeznek, ugyancsak automatikusan (többnyire).

Valószínűleg ezzel magyarázható az a furcsa jelenség is, hogy bár az Opera szokott lenni egy adott pillanatban a legbiztonságosabb böngésző (nagyon ritkán van egyszerre ismert és javítatlan biztonsági hibája), mégis az Opera felhasználói voltak a „leglustábbak” a frissítések terén, vagyis ők használták leginkább a böngésző régebbi, kevésbé biztonságos változatait. Több mint valószínű, hogy ez az automatikus frissítés hiányának tudható be. Végül is teljesen jogos, hogy az ember a böngészőjét böngészésre szeretné használni, és nem azt lesni folyamatosan, hogy van-e belőle új verzió. Bár az Opera 9 már szól, ha talál egy frissítést, de a telepítés továbbra is a mi feladatunk maradt.

Az Opera 10 végre változtatni fog ezen az állapoton. A beépített frissítéskezelő már nem csak egyszerű értesítést ad, ha megjelenik egy új verzió, hanem néhány gombnyomással le is cserélhetjük az Operánkat. Az első frissítésnél ráadásul be lehet állítani, hogy ezután automatikusan telepítsen minden frissítést kérdezés nélkül. Azért nem árt vigyázni, mert ez az opció jelenleg alapesetben be van kapcsolva, és gondolom sokan nem szeretik, ha egy szoftver a tudtuk nélkül telepítget, úgyhogy ezt érdemes lehet kikapcsolni (lehetséges, hogy a végleges verzióban ez már másképp lesz).

De lássuk, hogyan is működik az új frissítéskezelő. Mivel időközben megérkezett a második előzetes is az új Operához, erre már ezen a módon is lehetett frissíteni.

A frissítésről - ha jól tudom - a kiadástól számított egy héten belül kapunk valamikor a fentihez hasonló értesítést. (Ha mindenki egyszerre kezdene frissíteni, igen hamar lehalnának az Opera szerverei, mint ahogy az a Firefox esetében meg is történt egyszer). Az ablakban választhatunk, hogy akarjuk-e a későbbiekben az automatikus frissítést - ez gondolom azt takarja, hogy ha frissítés érkezik, azt az Opera azonnal letölti a háttérben, és a következő indításnál telepíti, így az egészből nem látunk semmit.

Ezután választhatunk, hogy letöltjük és telepítjük a frissítést, vagy később szeretnénk ezt megtenni. Ha éppen egy Honfoglaló parti közben jön fel ez az ablak, akkor a másik lehetőség igencsak hasznos lehet, ez esetben később újra kapunk majd egy ilyen figyelmeztetést.

A letöltés érdekes módon külön kis ablakban fut, és nem került be a Letöltések ablakba. Van viszont egy "Minimize to Toolbar" gomb, ami nekem szőrén-szálán eltűntette az egész letöltést, sehol semmi nyomát nem lehetett látni ezután, lehetséges, hogy ez még később kerül megvalósításra.

A letöltés után továbbra is a mi kezünkben van még a gyeplő, ugyanis kiválaszthatjuk, hogy mikor szeretnénk telepíteni a frissítést: azonnal (ebben az esetben a jelenleg futó Opera újraindul), vagy a következő indításnál. Értelemszerűen ha valami fontosat csinálunk éppen az egyik lapon, akkor a másik megoldás szimpatikusabb. Az újraindítás után már az új, frissített Opera fog elindulni.

Alapesetben az Opera csak a végleges verziókhoz fogja keresni a frissítéseket. Ha az előzetesekről is szeretnénk értesítést kapni, akkor be kell jelölni az alábbi beállítást (ilyenkor az automatikus frissítést midenképpen kapcsold ki, és nézz utána telepítés előtt, hogy mi változott):

opera:config#AutoUpdate|DownloadAllSnapshots

Első ránézésre nekem tetszik ez a megoldás a frissítésekre, főleg hogy nem a szokásos next-next-next jellege van. Nem próbál meg mindent helyettünk kitalálni, viszont nincs túlbonyolítva sem. Meglátjuk, mennyit változik mindez a végleges verzióra.