A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Karmadealer jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

(Jelenet, valahol a nagykörúton, kisfiú hangszertokkal a kezében megszólít egy idősebb urat)

- Bácsi, hogy jutok el az Operába?

- Gyakoroljon fiam, sokat gyakoroljon!

És mielőtt a szörnyű viccért meglincselnétek, én is elmesélem hogyan jutottam el az Operába.

Valamikor a kilencvenes évek második felében az akkor legnépszerűbb böngészőn, a Netscape Navigátoron kezdtem a netjunkie életem. Az akkori Windows operációs rendszerek pocsék megbízhatósága és általános, sőt, gyakorlatilag kizárólagos elterjedtsége (vagyis megkerülhetetlensége) minden olyan embert MS gyűlölővé tettek aki meg tudta különböztetni az oprendszert az alkalmazástól.

Emiatt (sem) jöhetett szóba az időközben elterjedő Explorer az akkorra Communicatorrá keresztelt, de meghízott és elfáradt Netscape-em leváltására, pedig jócskán túlhordtam, mert az öreg Netscape-nek még fél lábbal a sírban is ezerszer jobb volt a levelezőkliense mint az addigra minden gépet megfertőző Outlook Express nevű „víruskliensnek”.

Akkoriban talán a 3-as vagy már inkább a 4-es Opera létezett, leginkább warez formátumban. :-) És hát akinek van geek barátja, hamar hagyja magát rábeszélni valami különleges, exkluzív progira, főleg ha a lakosság azon elenyésző hányadához tartozik aki szereti tudni mitől megy a villamos.

A füles böngészés, testreszabhatóság nagyon ínyemre volt, ezért az öreg lomtárszökevénnyel sokáig együtt használtam, de a végső találatot az egérmozdulatokkal támadó 5-ös Opera vitte be a szívem közepébe, ami ráadásul az első ingyenes verzió volt, a legendás reklámbannerrel. (Amit azért a szintén warez AdMuncher miatt persze nem sokáig kellett hogy nézzek).

Azóta hadonászom hasztalan a képernyőkön ha Opera nélküli gépeken kell böngésznem, és ekkor világosodott meg, számomra mit jelent a neve: úgy irányítod az egérrel mint karmester a zenekart az operában: pici mozdulatodra komplett folyamatok zajlanak le, oldalak nyílnak és csukódnak, szaladsz előre-hátra az előzményekben mint kés a vajban, miközben kezed le sem veszed az egérről.

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Königsberger jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

Közvetlenül az ezredforduló előtt kezdtem el Operát használni, kb. a v3.6 óta. Akkortájt már eldőlt az IE-NS háború végkimenetele, mondhatni öröm volt egy feltörekvő böngésző. Igaz, hogy még nem volt ingyenes, de megtetszett az üzletpolitikája: ténylegesen 30 napot számolt, magyarán csakis azt az időt, amíg futott a böngésző! Gyakorlatilag hamarabb kijött egy új verzió, mintsem a 30 napod letelt volna. Előtte kezdő netezőként NS-t használtam évekig (több oprendszeren is), az összes nyűgje ellenére, ezért is idegenkedem a mai napig az erre alapított böngészőcsaládtól.

Ahol tudok, azóta is operázok. Ha lehetőségem volt rá, munkahelyen is használtam - nyilván a legelterjesztettebb oprendszer alatt. Előzetes változatokat már csak emiatt sem szoktam letölteni. A stabil verziókkal csak el-elvétve akadt gondom az idők során.

Én még tartom azt az old-school felfogást, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Egy program ne akarjon más lenni, mint aminek szánták. Sajnos az utóbbi években a hülye marketing jóvoltából a fájlkezelő már egyben netböngésző is akar lenni, a szövegszerkesztő egyben naptár is, a DVD-író egyben médialejátszó is (avagy fordítva!), és még sorolhatnánk. Ez hosszú távon mindig az eredeti funkcionalitás kárára megy, és persze irdatlan méretű tárhelyet és memóriát igényel. Hány és hány közkedvelt programot sikerült ezzel a "zsúfoljunk mindent bele"-őrülettel tönkretenni, vagy megutáltatni a régi felhasználókkal!

Az Opera fő előnye épp ez: hű marad a régi felhasználóihoz, miközben megfelel az idők szavának is. Nem a legújabb hóbortokat értem ez utóbbi alatt, hanem az apró újításokat, amelyek a régi felhasználóknak is jól jönnek (mint pl. a praktikus „beillesztés és ugrás” opció a címsorban). Ez a böngésző hosszú távon ismerszik meg igazán! Emlékszem, hidegzuhanyként ért, amikor egy nagyobb verzióváltáskor frissen telepítettem az Operát. Magyarán nem mentettem át a régi beállításaimat az új Operába, és az új felhasználói felület közel se nyerte el a tetszésemet. Öt percen belül visszavarázsoltam a régi, megszokott kinézetű Operámat belőle.

Ugyan melyik program enged meg ilyesmit? Eszed, nem eszed, nem kapsz mást – a szoftverfejlesztők általában így állnak hozzá az újításokhoz. Legfeljebb hozzávágnak a hű felhasználóikhoz egy ún. klasszikus nézetet, ami a régivel köszönő viszonyban, ha van. Az Opera azonban nem kényszerít bele holmi ergonómiai börtönbe (hogy képzavarral éljek), hanem ránk bízza a választást.

Így néz ki

Az Operám kinyitott panelekkel:

Külön érdekesség, hogy nálam a mai napig a képernyő alján van a fülsáv. Az Operában már akkor is ott volt alapban (a címsávval együtt! emlékeztek rá?), amikor még mindenki idegenkedett az MDI-től, avagy modern nyelven a fülektől – inkább fanatikusan alt-tabozott vagy kattintgatott az áttekinthetetlenül zsúfolttá vált tálcán.

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal V743 jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

Ha jol emlekszem meg valamikor 2003 kornyeken ismerkedtem meg az Operaval, ami tan meg a 7.X es szeria volt. Akkoriban lett allando internetkapcsolatom otthon, netezesre csak Internet Explorer-t hasznaltam, nem igazan ismertem az akkoriban elerheto alternativakat.

Aztan egyik kivancsisagtol vezerelve letoltottem tobb kulonbozo bongeszot (Opera, Firefox, Netscape Navigator csak hogy a nagyobbak kozul emeljek ki parat) es nem volt kerdes melyik bongeszo volt a befuto. Onnantol fogva ez az elsodleges bongeszom, Explorer-t mar csak Microsoft sajat oldalainak ill egyeb kenyes oldalak (pl: Google Picasa) megnyitasara hasznalok. A legfontosabb erv az atallas mellett egyertelmuen a kis meret es gyorsasag volt.

Beta/teszt valtozatokat sosem hasznaltam – jelen pillanatban nincs virtualis gep, ahol ‘jatszadozhatnek’ a meg nem vegleges valtozatokkal, legyen szo egyeb programokrol is akar, meg idom sincs. Az informatikai hirportaloknak koszonhetoen nagyjabol mindig kepben voltam, ha kijott egy ujabb valtozat, es furgen frissitettem is. No meg jut eszembe a masik (eleg meggyozo) erv az Opera mellett a biztonsag volt.

Az elmult evekre visszatekintve nem allithatjuk, hogy hetente jelentettek meg a sracok ujabb es ujabb verziot biztonsagi es egyeb hibakat foltozgatva. 2 lehetoseg van: vagy irto lustak es nem igazan foglalkoztak a biztonsagi hibakkal vagy sikerult egy nem ementali sajtra emlekezteto, biztonsagos bongeszot osszehozni – ahol azert neha fel-fel bukkan egy-egy problema, amit javitanak is (en az utobbira tippelnek).

Operat idehaza hasznalok, munkahelyen sajnos nincs lehetosegunk mokuskalni a gepeken, hala az IT csapatnak, akik valami furcsa oknal fogva meg mindig foggal-korommel ragaszkodnak az Explorer 6-os verziojahoz. Vista Ultimate alatt hasznalom most a vegleges Opera 10-est, mindenfele problema nelkul, hozza a szokott/elvart minoseget.

Így néz ki

Szuper dolog, hogy az Operat ennyire testre lehet szabni. Fogalmam sincs, hogy ez csak az Operaban fellelheto funkcio-e vagy a konkurens bongeszok is kinalnak hasonlo funkciokat. Ha csak az Opera, akkor pedig: wohoo!

A 10es verzio alatt az elso dolgom volt a Fajl eszkoztar kikapcsolasa. Majd jott a tobbi finomhangolas, mint a keresok felvitele a Personal Bar-ba. Itt fontos megjegyezzem, hogy Opera alatt irto konnyu keresoket letrehozni, csak par klikk es keszen is van a keresomezo, amit aztan oda pakolhatsz ahova csak akarsz. Majd ket fontos weboldal lett Personal Bar-ra felveve, hogy konnyen, egy klikkel elerhessem a router beallitasait, es egy sebessegtesztet.

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Gipsz Jakab jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Hűtlen kutya vagyok, de megjavulok. Hogy miért is mondom ezt? Na, akkor egy kis történelem.

Eccervóthóónemvóótvóótecceregyinternettt! Amikor én megismerkedtem vele, még nem létezett a mai szélessáv, az optikai kábeleket is csak sci-fi filmekben lehetett látni, az információ csordogált, s az ország 70 százalékának lövése se volt a NET-ről. Csatlakozni betárcsázós módszerrel lehetett, s jaj volt annak, aki pont akkor akart telefonálni. Volt még akkor ennek egy romantikája, izgalma.

Az első böngésző -természetesen- az ablakos oprendszerhez adott alkalmazás volt, amiről hamar kiderült, hogy nem igazán alkalmas arra, hogy saját képemre alakítsam. Talán egy magazin mellékleteként jutottam hozzá az Opera böngésző 5.x. verziójához, amibe már önálló levelezési lehetőséget is beleprogramoztak. Tyű, de nagyon remek volt, mert gyorsan és pontosan működött, s micsoda büszke voltam magamra, hogy egyedül be tudtam állítani! Évekig használtam, vagyis addig, amíg volt NET-es előfizetésem.

S jöttek az újabb és újabb frissítések! Nekem pedig marhára elegem lett az Operából, mert egyre instabilabb lett. Végül megszűnt az itthoni előfizetés s az Opera-kérdés lényegtelenné vált. A munkahelyen meg a nyilvános helyeken meg azzal böngésztem, ami éppen adott volt.

Aztán néhány éve újra előfizettem a hálóra. Akkortájt a nagy N betűs böngészőre esküdött a világ, s jómagam is annak utolsó kiadásainak egyikét használtam. Onnan a ma már hármas kiadású rókásat nyúztam, s bár általánosan elégedett voltam/vagyok vele valahogy mindig visszakacsintgattam a nagy, piros O-ra. Na végül beraktam egy könyvtárba a 9.0-ás USB-verziót. Oldalbordám, a vendégek, a villámlátogató család nyúzta, de néha én is megdolgoztattam, mert elég gyorsan ügyködött. Mivel néhány dolog hiányzott belőle, vagy macerás volt beállítani, így nem tartozott az első csoportba. Ettől függetlenül a frissítések sokat javítottak rajta, s éreztem, tudtam, a tizedik kiadásánál újra felvirrad a napja.

Így lett. Immár azt veszem észre, hogy a világhálón történő bóklászáshoz 70 százalékban az Operát használom - bár ez is USB verzió.

Ez ilyen:

A Magyar Opera blog meghirdette cikksorozatát, amiben bárki megírhatja, hogy ő hogyan használja az Opera böngészőjét. Ehhez segítséget is talál a kiírásban. Az alábbi írás is ennek az akciónak az eredményeként született, ezúttal Kasza Zsolt jóvoltából, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját!

Én és az Opera

Mennyi ideje használsz Operát?

Kb. 2005-2006 óta - 8.xx-es verziótól kezdve; az biztos, hogy akkor már reklámmentes volt.

Hogyan, hol ismerted meg?

Már korábbról is ismertem (valamelyik számítógépes újság CD mellékletéről), de nem nagyon tetszett (főleg a banner miatt). Később egy ismerősöm említette, hogy már nincs benne reklám, azóta használom folyamatosan.

Mennyire intenzíven használtad az idők folyamán?

Böngészésre csak az Operát használom, egyéb böngészőket csak az általam készített weboldalak megjelenésének ellenőrzésére, és az Operával nem működő, de fontos oldalaknál (pl.: EON ügyintézés).

Hol használod pontosan?

Az otthoni gépemen állandóan; a telefonomon is fenn van az Opera Mini, de ott ritkán használom.

Milyen verzió használsz?

A telepítős változatot használom; általában csak a stabil verziókat. Az Opera 10 RC2-t kivételesen raktam fel. ;)

Milyen operációs rendszer(ek)en?

Windows XP operációs rendszeren, de ha éppen felrakok egy Linuxot, első dolgom az Operát feltelepíteni rá.

Így néz ki

Mely eszköztárakat használod és hová helyezted őket?

Csak a Fülsáv, a Címsor és a Navigációs sáv van bekapcsolva. (A navigációs sáv egy Magyar Operás cikk miatt; az Opera-súgó javaslatára a "Csak ha szükség van rá" beállítással.) Minden eszköztár az alapértelmezett helyén van.