Megérkezett az évtized utolsó Vivaldi kiadása - harangozta be Jon von Tetzchner a friss, 2.10-es verziót. Levelezőt sajnos továbbra sem kaptunk, de néhány érdekes apróság miatt azért érdemes frissíteni.
A legfontosabb és egyben legkevésbé látható változtatás az, hogy a böngésző mostantól elhagyja a Vivaldi nevet a user agent szövegből, pontosabban csak néhány fehérlistázott weboldal számára fogja mutatni. Azért választották ezt az utat a fejlesztők, mert még 2019-ben is túl sok weboldal használ user agent alapú eltérítést funkciódetektálás helyett.
A változtatásnak két következménye lesz. Egyrészt megszűnnek a kompatibilitási problémák, hiszen az weboldalak mostantól Chrome-ként fogják felismerni a böngészőt. Másrészt a Vivaldi gyakorlatilag el fog tűnni a különféle piaci részesedést mutató statisztikákból, ugyanezen okból. Ebből viszont nem lesz gond, mivel a Vivaldi fejlett felhasználói szám mérő technológiával rendelkezik. (Bővebben máskor.)
Sokkal szembetűnőbb lesz viszont az, hogy mostantól a statikus ütemezés helyett be lehet állítani, hogy a Vivaldi felülete az operációs rendszer sötét-világos színsémáját kövesse. Ahogyan végre azt is be lehet kapcsolni, hogy az eszköztáron elrejtett bővítmények egy külön buborékban jelenjenek meg.
Végül, de nem utolsó sorban, a gyorsparancsok (F2) funkció használatakor jelentős sebességnövekedést lehet tapasztalni, köszönhetően a kapcsolódó hibajavításoknak és fejlesztéseknek.